Mészáros Júlia, N.: 35 éves a Győri Művésztelep. Történeti áttekintés, művek, életrajzi adatok, beszámoló a jubileumi találkozóról - Győri művészettörténet 4. (Győr, 2003)
N. Mészáros Júlia: A Győri Művésztelep működésének és alkotótevékenységének 35 éve
a diktatúra jellegét sugárzó alkotásaikkal voltak, lehettek jelen, semmint korszerű, az alkotó-telepek szabad szellemét tanúsító kompozíciókkal. Érdekes jelenség, hogy e művészek körében a váratlanul megnyílt gazdag anyagmegmunkálási adottságok sem változtatták meg az alkotói- szemléletbeli beidegződéseket..." (28). A párhuzamot kellőképpen alátámasztja a győri müvésztelep 10 éves jubileumi katalógusában reprodukált szlovák érem, illetve porcelánszobor, valamint az NDK-ból érkezett grafikusok művésztelepi gyűjteménybe került rézkarcai és rajzai. II. A győri művésztelep második alkotói korszakában - 1976 és 1989 között - a festészeti- képzőművészeti szimpózium nemzetközi szobrászteleppé alakult. „ Talán nem véletlen, hogy a szimpozionok igénye éppen akkor vált sürgetővé, amikor a hatvanas évek művészetének „ klasszikus ” periódusa lejáróban volt, és következett valami más, szerteágazó, kevésbé egységes és kevésbé penetráns korszak. A mélyben - noha az irány nem rajzolódott ki élesen - folytatódott a virulens nyüzsgés, az értékek helycseréje, a formák és műfajok lassú egymásbafordulása, a határok fellazulása, a léptékek, anyagok meglepő változásai. Új igények és új lehetőségek csillantak meg egy-egy mozzanatban, olyanok, amelyeket a hagyományosan magányos műtermi terepen már alig lehetett volna kipróbálni, ehhez másfajta anyagra (a szó minden értelmében), más (gyakran ipari) módszerekre és eljárásokra - egyáltalán más közegre volt szükség. ’’ - írta Kovalovszky Márta a művésztelepek győrihez hasonló, 70-es évek közepi megújulásáról a magyarországi művészeti szimpóziumok eredményeit bemutató, 1983-ban rendezett műcsarnoki kiállítás katalógusának előszavában. (29) A 30 éves jubileum alkalmával „legendává vált”-ként emlegetett Rába Szimpozionnal (30) induló szobrásztelepi korszak a külvilág iránt nyitott, fiatal budapesti képző-és iparművészek tevékenysége révén és az ugyancsak onnan érkező, Győrbe betelepült, frissen végzett művészek aktív bekapcsolódása nyomán bontakozott ki, akik közül Illés Csaba és Hefter László mint pályakezdő iparművész, végzettségétől eltérően, szobrászattal foglalkozott. A művésztelep megújítására vonatkozó elképzeléseiket és megvalósításukért való küzdelmeiket tevőlegesen is támogatta a később szintén Győrbe telepedett Ezsiás István szobrász restaurátor, aki művésztelep-szervezői és kiállításrendezői gyakorlattal is rendelkezett. Ők segítették ötleteikkel és javaslataikkal a művésztelep festőtelepből szobrászteleppé történő átalakítását, bővítették a Budapestről és külföldről meghívandó művészek körét, s szélesítették a művésztelep művészeti kapcsolatait. Más volt a helyzet a helyben élő művészek részvételével, akiknek sorát tovább gyarapították az ugyancsak a város kezdeményezésére Győrbe érkezett fiatal 28
