Mészáros Júlia, N.: 35 éves a Győri Művésztelep. Történeti áttekintés, művek, életrajzi adatok, beszámoló a jubileumi találkozóról - Győri művészettörténet 4. (Győr, 2003)
Wehner Tibor: "A győri példa"
WEHNER TIBOR: „A GYŐRI PÉLDA” 1980 októberében Vadász Anna, Győr Városi Tanács művelődési osztályvezető a Győri Művésztelep történetére visszapillantva állapította meg: „Az 1969-ben beindult és a Tanítóképző Intézetben otthont kapott nyári alkotóműhely első tíz évében a táblaképfestészet művelőiből fogadta Dunántúl, majd Budapest - elsősorban a testvérkerület, Pesterzsébet - meghívott alkotóit ... Az MSZMP Győr Városi Bizottságának javaslatára, segítségével 1976-tól kiszélesedett a művésztelepi tagok sora olyan iparművészekkel, akiket a kinetikus szobrászat művelőiként jegyeznek. A cél ezzel az volt, hogy városunk ipari jellege a művésztelep munkájában, a művészi alkotómunkában is kifejeződjék, és az elkészült művek a város köztereit díszítsék.” Noha a „kinetikus szobrászat művelőiként jegyzett” alkotók sorában olyan kitűnő művészek dolgoztak Győrben, mint Bohus Zoltán, Csiky Tibor, Haraszty István és Lugossy Mária, a müvésztelep fenntartói és ideológiai őrei hamarosan elégedetlenségüknek adtak hangot. Vadász Anna látlelete szerint „A terv ennek az űn. RÁBA-csoportnak - amely munkájához a RÁBA Magyar Vagon-és Gépgyár párt és gazdasági vezetőitől kapott messzemenő segítséget - a tevékenységével elmaradt a megvalósulástól. A három éves működésük alatt elkészült mobilok, objektek szakmai színvonala - mint a hivatalos zsűri megállapította - nem érte el a kellő szintet, megmaradtak az anyaggal és a formával való kísérletezés stádiumának szintjén. Ezért volt indokolt az MSZMP Győr Városi Végre-hajtó Bizottságának 1978. októberében hozott határozata, amely úgy fogalma-zott, hogy szükséges a művésztelep profiljának egyértelmű behatárolása, orszá-gos rangjának megteremtése, tevékenységének bekapcsolása a várospolitikai- művészeti célok megvalósításába.” A hivatalos művészet - és elsősorban a művészetpolitika - még a hetvenes évek második felében, a szocialista realista művészet követelményének mind erőtlenebbé válása időszakában is nehezen dolgozta fel azokat a törekvéseket, illetve az azon törekvések szellemében szüle-tett alkotásokat, amelyek kizárólagosan művészeti problémákkal foglalkoztak. Az esztétikai kérdésfelvetések hátterében ellenséges eszmeiséget, a hivatalos művé-szet elleni támadást véltek felfedezni. Pedig - mint ezt a Városi Művészeti Múze-um által felvonultatott, a győri művésztelep történetére visszapillantó kiállítás szobrászati kollekciójának korai művei is oly meggyőzően tanúsították - Csiky Tibor Azonos formák című faplasztikája, Bohus Zoltán Csúszópályája, Misch Ádám és Lux Antal Objektje és Fajó János Síkplasztikája csupán a minimalista, a geometrikus alapformákra redukált műteremtés reprezentánsaiként, tőmondat-szerű művészeti összegzésekként, egyszersmind az ipari kivitelezési lehetősé-geket maximálisan kiaknázó művekként gazdagította a művésztelep termését. Ez a termés, illetve a művek által képviselt szellemiség azonban szükségszerűen ütközött a helyi (és a központi) ideológusok merev, szobrászati konvenciókat elváró eszményeivel. 9
