Grotte András: Győri ötvösség 1800-1872 - Győri művészettörténet 3. (Győr, 2002-2003)
Előszó
Előszó A győri ötvösök XIX. századi tevékenységének legfontosabb forrásai a múzeumokban, egyházaknál és magángyűjteményekben, valamint árveréseken meglelhető tárgyakon túl a Xántus János Múzeum helytörténeti gyűjteményében fennmaradt, 1768-tól 1871-ig vezetett inasszegődtetési jegyzőkönyv, a különböző helyi plébániahivatalokban megőrzött anyakönyvek, a Győri Városi Levéltár iratai, tanácsi jegyzőkönyvei, adókönyvei, Jankó László, W. Kőszeghy Elemér és Grotte András korábbi kutatásain alapuló publikációi és egy budapesti magántulajdonba került gazdag gyűjtemény. Ez utóbbihoz tartozó tárgyak, eredeti fogalmazványok, levelek, rajziskolai és hitoktatási bizonyítványok, számlák és elszámolás egy része 1993-ban, a Xántus János Múzeumban rendezett, A Győri övösség tárgyi- és emlékanyaga című kiállításon került először bemutatásra. Az említett kiállítás már nagyban támaszkodott Grotte András XIX. századi kutatási eredményeire, széles tárgyismeretére, adattárára, amely az eltelt évek szisztematikus munkája során tovább mélyült. A győri ötvöscéh működésének 1800-tól a céh felbomlásáig, azaz 1872-ig tartó időszaka, amellyel jelen kiadványunk foglalkozik, tárgyi emlékekben jóval gazdagabb. mint a korábbi évszázadok. De míg a XVIII. században Győrött készült ötvösművek - főleg kelyhek, gyertyatartók - nagy része stílusjegyeik, felépítésük, belső arányuk, díszítésbeli vagy technikai megoldásaik, így pl. trébelési módjuk révén a mesterjelzés vagy városjegy hiányában is viszonylag könnyen köthető Győrhöz vagy győri műhelyhez, a XIX. századi itteni ötvösmunkák között gyakran teljesen jellegtelen viseleti, használati és fogadalmi tárgyakkal találkozunk, amelyekből országszerte több száz vagy ezer hasonló készült. Nemcsak a stílusvizsgálat nem segít az esetek nagy részében e müvek azonosításában. A próbajegyek kötelezővé tételét, majd a hitelesítés regionális központokba történő rendelését követően sűrűn változó város- és mesterjegyek között is nehéz eligazodni, mert többségükkel egyáltalán nem találkozunk az eddig megjelent publikációkban. A győri ötvösséggel foglalkozó kutatónak gyakorlatilag most kell összegyűjteni, rendszerezni és mesterhez kötni a múzeumokban, egyházaknál és magángyűjteményekben ismeretlen mester müveként őrzött tárgyakon megmaradt jegyeket, s csak e munka elvégzése után válik lehetővé egy-egy ötvös életművének, egyéni stílusjegyeinek vizsgálata és a győri ötvösökre vonatkozó sajátosságok kimutatása. Jelen kiadványunk ezen alapkutatás eredményeit összegzi. A győri ötvöscéh helyzete vizsgált korszakunkban folyamatosan roszabbodott, amit az inasok számának rohamos csökkenése is alátámaszt. Az ipari és társadalmi fejlődés, a viseletkultúra és tárgyhasználat megváltozása, a céhek autonómiáját korlátozó, majd felszámoló politikai döntések sora a korszak végére a céhrendszer, így a győri ötvös céh megszűnéséhez vezetett. 5
