Grotte András: Győri ötvösség 1800-1872 - Győri művészettörténet 3. (Győr, 2002-2003)
Tanulmányok
VI. Aranyműves legények Győrött A győri ötvöscéh legényeiről egyenlőre nagyon keveset tudunk. A 17. századtól több adat utal arra, hogy egyes mesterek még remekük elkészítése után is legényként dolgoztak más mesterek műhelyében, mielőtt önálló műhelyüket megnyithatták volna. Így Diacich János 1638-ban Pereszteghy János legénye, pedig 1633-ban már mesterként említi Makochin Ádám a végrendeletében (1). 1666-ban Mészáros Benedek mester egy kontár némethez ment munkálkodni (2). Kálóczi János mester 1675-ben Visky Istvánnál, Horváth János mester pedig Viski Istvánnál (3) és 1676-ban Földes Jánosnál dolgozott (4). Ugyancsak Lipóti Földes Jánosnál dolgozott 1676-ban Tamás ötvösmester (5), akit a céh hibás ezüsthasználat miatt megbüntetett és Visky Istvánnál 1677-ben Bodor Márton mester (6). A felszabaduló inasok is gyakran maradhattak még a vándorlás megkezdése előtt volt mesterüknél legényként. Vizsgált időszakunkban Keller Adolf, aki 1843-ban szabadult fel Christian Raabnál az inasság alól, két évig volt legény mesterénél, mielőtt vándorlását megkezdte volna (7), és Ortner Márton 1844-ben felszabadult inasa, Carl Frisch is valószínűleg a mesterénél maradt. 1846. augusztus 21-én bekövetkezett haláláról Győrben értesülünk. A legények számáról az iparos összeírásokból tájékozódhatunk. A 19. század első feléből rendelkezésünkre álló összeírások szerint 1822-ben 5, 1829-ben 4, 1836- ban 3 legény dolgozott céhbeli mesternél, de 1846-ban már egy sem (8). Ezt a folyamatos csökkenést jól magyarázhatjuk a helybeli készítmények iránti kereslet csökkenésével, ami feleslegessé tette a legények alkalmazását, de hozzájárulhattak bizonyos állami szintű korlátozások is. A függelék 10. sz. alatt közölt iratban a polgármester hozza a céh tudomására a Helytartótanács azon rendeletét, amely megtiltja a katonai határőrvidékről származók beállását a céhbe, akár inasként akarnának mesterséget tanulni, akár legényként kívánnának dolgozni, hacsak nem rendelkeznek a katonai hatóságok megfelelő engedélyével. A már említetteken kívül a győri ötvösműhelyekben dolgozó legények felkutatásakor a céh iratainak hiányában, kizárólag az anyakönyvek adataira támaszkodhattam. Mivel az anyakönyvek a foglalkozást rendszeresen csak a XVIII. sz. utolsó évtizedeitől jelölik, korábbi legényekre egyetlen kivételtől eltekintve, egyenlőre nincsenek adataim. Láttuk korábban, hogy a foglalkozás megjelölése milyen buktatókat rejthet, ezért sajnos, az itt következő adatokban az igazi ötvösök és a sárgarézművesek adatai, különösen, ha egyszeri említésről van szó, nem választhatók szét egyelőre, legalábbis a sárgarézműves céh iratainak feldolgozásáig. Ahol erre lehetőség van, természetesen megemlítem. Az említett kivétel a győri evangélikusok halotti anyakönyvében található. Itt értesülünk 1705. január 10-én "egy idegen ötvös legény N. N." eltemetéséről. Sajnos az anyakönyv többet nem árul el. 1756. június 9-én került a győri 45
