Grotte András: Győri ötvösség 1800-1872 - Győri művészettörténet 3. (Győr, 2002-2003)
Tanulmányok
szerepel. 1813. április 14-én halt meg. Özvegye 1819-ben újra férjhez ment. Az ő munkáiról egyenlőre semmit nem tudunk. A XVIII. sz. végén működött egy magát általában kardkészítönek (glaudium fusor), serétkészítőnek (fusor stratagematum) és aranyozónak (inaurátor) nevező mester is, Joannes Haas (33), aki 1789-ben azonban aurifaberként is szerepelt. 50 évesen halt meg, 1794. november 4-én. Felesége Anna Maria Rigler, egy bécsi pék leánya volt. Több gyermekük született. Az 1770-es évektől a sárgarézművesekkel, és különösen Michael Döller mesterrel voltak sorozatos összetűzéseik az ötvösöknek (34). 1773-ban Döller egy ezüst botfejet készített Angerer kesztyükészító mesternek, és ráütötte a 13-as próbát, holott az csak 11-es ezüstből készült. Az ötvösök bepanaszolták a tanácsnál, ahol Döller maga is elismerte tettét. A tanács, mivel az egyrészt sérti az ötvös céh privilégiumát, másrészt ellentétben van a sárgarézművesek saját privilégiumaival is, szigorúan eltiltotta a jövőbeni nemesfémből való munkától, és szigorú pénzbüntetést, 1 márka 13 latos ezüst beszolgáltatását, illetve elkobzást helyezett kilátásba minden egyes esetre {függelék 7.). A jegyzőkönyv a privilégiumok alapján megfogalmazza azokat a pontokat, ahol a két mesterség elválik: kizárólag az arany-és ezüstmüves mesterek illetékesek nemesfémből dolgozni és a nemesfémből készült tárgyon a próbajegyet feltüntetni, míg a rézművesek privilégiuma kifejezetten tiltja a nemesfémből való mívelést, sőt külön megjegyzi, hogy ha egy vörös- vagy sárgarézből készült monstranciára kisebb arany- vagy ezüstmunkát kell készíteni, azzal az aranymíveseket kell megbízniuk. Nem sokkal később újra kénytelenek panaszt tenni az ötvösök Döller ellen. A beadványból kiderül, {függelék 8. sz.) hogy Döller ez alkalommal 6 pár kést vagy késnyelet (a szövegben egyszer Messer, egyszer Messerschale szerepel) készített, sőt sajátkezűleg ötvözött 9 latos ezüstből egy David nevezetű győrszigeti zsidó részére, és hamis próbajegyet ütött rá, mintha a tárgy valódi lenne, kihasználva, hogy a megrendelő valószínűleg nincs tisztában a próba jelentőségével. Döller most is elismerte tettét, mint az előző esetben. Igazolását szintén mellékelték a beadványhoz (sajnos ez már nincs meg). Döller azonban nemcsak megrendelésre készített ezüstből különböző munkákat, hanem - ahogy ebből a beadványból kiderül -, házalás céljából is adott át a megnevezett szigeti zsidónak hasonlójellegű ezüst tárgyakat, és ezekre is próbajegyet ütött. A házalástól az ötvösöket szigorúan tiltja, és elkövetése esetén elkobzással fenyegeti a céhprivilégium (35), pedig, ahogy a beadvány készítője írja, "nekünk itteni ötvösöknek is sokszor nagyon szükséges lenne, hogy’ egyikünk-másikunk munka hiányában házalni menne, hogy néhány aranyat kereshessen." Döller mindezeken túl a közönség becsapására és az ötvösök és gyerekeik kárára, háza előtt olyan festett táblát tart, mint amilyet az arany- és ezüstmívesek szoktak Kérik ezért a városi tanácsot, hogy büntesse meg Döllert és távolíttassa el a félrevezető cégtáblát. 32
