Grotte András: Győri ötvösség 1800-1872 - Győri művészettörténet 3. (Győr, 2002-2003)
Tanulmányok
A győri céhbeli ötvösök és a más céhhez tartozók, illetve céhen kívüliek viszályait a korábbi szakirodalom és egy győri magángyüjtőtől kapott iratanyag segítségével megpróbálom részletesebben ismertetni, majd anyakönyvi adatok segítségével meghatározom azokat a mestereket, akiknek tevékenysége gazdagíthatja a győri ötvösségről alkotott képünket, függetlenül a céhhez tartozástól. 1731-ben beadványt intéztek a győri ötvösök a "Kays: Kriegs- Gericht und Regiment Schuldtheissen Ambt"- hoz, és október 26-án megjelentek a hivatal előtt Michael Reßler helybeli kardcsiszárral (Schwerdtfeger) együtt. A beadványban hivatkoznak arra, hogy kard és vadászkés markolatán kívül a kardcsiszárok ezüstből és aranyból nem dolgozhatnak, ezüstből késeket, kanalakat és szelencéket csak ötvösök csinálhatnak. Ezt a katonai bíróság el is fogadja, de inti az ötvösöket, hogy olyan legényeket alkalmazzanak, akik munkájukat jól végzik (20). Az ötvösök panasza teljesen megalapozott volt. A függelék 5. sz. alatt közölt iratból, amely a bécsi céh "szakvéleményének" tekinthető, kitűnik, hogy a győriek meg-vizsgálásra küldtek egy kanalat Bécsbe. Kiderült, hogy az ötvözet finomsága csak 8 latos volt, és ráadásul egy hamis augsburgi próbát is ráütöttek. Ezt az eljárást szigorúan tiltja a császári pénzverő hivatal (Kays: Münz- Ambt), pénzhamisításnak tekinti, és ha Bécsben fordul elő, az elkövetőt vasban töltendő börtönbüntetéssel büntetik. A bécsiek a győri tanácsot kérik, hogy büntesse meg a tettest, tiltsa el a munkától, hogy másokat többé be ne csaphasson. Reßler mester nem sokkal ezután, de még 1743 (Győr szabad királyi városi rangra emelése) előtt újra összeütközésbe került az ötvösökkel. Az ugyancsak a fentnevezett hivatalhoz intézett beadvány szerint az ötvösök panaszt emelnek mind a kardcsiszár ellen, akiről megemlítik, hogy hasonló okból egyszer már elítéltetett, és mellékelik a bíróság határozatát, mind a felfogadott ötvös legénye ellen. A legény először Johann Michael Crimes ötvös mesterhez szegődött, de idejét nem töltötte ki. Összekülönböztek, otthagyta mesterét, több helyen dolgozott, és mivel nem a saját céhénél vállalt munkát, kontárnak (Pfúscher) tekinthető. Kérik a bíróságot, vonja felelősségre az ötvös legényt és az őt dolgoztató kardcsiszárt is (21). Egy 1732. január 26-án kibocsátott rendelet értelmében országosan összeírják az ötvösöket, különös tekintettel munkakörülményeikre és a céhen kívüliek, illetve a zsidók konkurenciájára. Győr vármegye 1732. szeptember 3-án jelenti, hogy csak Győr városában laknak aranyművesek, mégpedig hárman. Az egyik nemes ember, a másik polgár, és mindketten panaszkodnak harmadik társukra, egy Ausztriában tanult németre, aki a katonatisztek oltalma alatt ötvösmunkákat is készít, jóllehet csak német kardokat volna szabad készítenie és fényeznie (22). Ami a mesterek létszámát illeti, az ilyen jellegű összeírásokhoz hasonlóan, ez sem nevezhető pontosnak, ahogy a kutatás is kimutatta már (23). A vázolt helyzet azonban megfelel a fenti iratokból nyert képnek. Érdekes, hogy a valószínűleg kardcsiszár foglalkozású harmadik mestert (ez nyílván a fenti iratokban szereplő Michael Reßler) a vármegyei jelentés aranyművesnek mondja. 30
