Grotte András: Győri ötvösség 1800-1872 - Győri művészettörténet 3. (Győr, 2002-2003)

Tanulmányok

14 Jankó László id. m. 1934. 26. о. és N. Mészáros Júlia id. m. 137. o.

15 Keresztlevelében Joh. Nép. Franc. Hügel. Szülei: Fr. Xav. Hügl és Clara Schneid. Keresztanyja özvegy Esterházy Jánosné grófné, szül. Hügl Erzsébet. Magyar Országos Levéltár. Egyházi anyakönyvek mikrofilm másolatai (továbbiakban OL Filmtár). A 1738. sz. doboz. Anyai nagyapja szenátor és bíró. Írod.: Grotte András: Kísérlet néhány magyarországi ötvösjegy feloldására II. In: Művészettörténeti Értesítő XL. (1991) 1-2. sz. 68. o.

16 Jankó László id. m. (1937). 162. o. és A győri ötvösök inasszegődtetési jegyzőkönyve 1768-1871. Győr, Xántus János Múzeum helytörténeti gyűjteménye. L.sz.: 56.40.2., 17.0.

17 Esterházy grófné Hügel Erzsébet, Hügel feleségének nagynénje, csak 1846. szeptember 8-án halt meg Győrött. OL Filmtár, A 1744. sz. doboz.

18 Bürgersinn und Aufbegehren. Kat. Nr. 6/3/100. 6/3/101, 6/3/103.

19 Jankó László id. m. 1934. 30. о.

20 OL Filmtár. А 1739. А 1744 sz. dobozok

21 Jankó László id. m. (1937). 162. o.. 136. sz.

22 Kőszeghy Elemér: Magyarországi ötvösjegyek a középkortól 1867-ig. Budapest. 1936. 127. o. 763. sz. jegy (a jegyekre a továbbiakban K: folyószám formában hivatkozom).

23 Halála időpontja is ismeretlen. Ecker János naplójában (Ecker János naplója, Győr 1847-1850-ben, ahogy egy lokálpatrióta látta. Győr. 1973.) 1847. június 21-én bejegyezte (34. o.), hogy Szauerwein Viktor, 39 éves, ... eljegyezte Hügel Magdolnát, aki Hügel János egykori sárvári kereskedő leánya, és a Győrött tavaly elhalt Esterházy grófné (Hügel lány) örököse. Mivel Ecker ötvösmesterünket, ki szintén rokona volt Esterházy grófhénak, nem említi, valószínűsíthető, hogy az ötvös ekkor már nem élt, vagy elköltözött Győrből.

24 A korábbi céhprivilégiumokat az 1813. évi királyi céhrendelet értelmében meg kellett újítani, különben azok érvényüket vesztették. Lehet, hogy a győriek ezt elmulasztották és így ez hivatkozási alap lehetett.

25 A kormányhivatalok, így a Helytartótanács is, az érvényes privilégiummal nem rendelkező céheket elvben nem tekintették létező szervezetnek, a gyakorlatban azonban mégsem ezt látjuk. A városi és megyei hatóságok pedig - valószínűleg az egyszerűbb igazgatás szempontjából - szinte mindig létezőnek tekintették őket.

(Nagybákay Péter: Megjegyzések Eperjessy Géza: Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon 1686-1848 c. könyvéhez. In: A Veszprém megyei múzeumok közleményei 8. 1969. 286-287. o.).

26 Mihalik József: Háromszáz év a pozsonyi ötvösség történetéből. In: Múzeumi és Könyvtári Értesítő V. k. (1911), 2-3. sz. 149. o.

27 Jankó László id. m. 1934. 30. o.

28 A szerző birtokában. 220x165 mm-es, négyrét hajtott papírlap, 240x180 mm-es kémén} kartonlapra ragasztva.

29 Martin Klar: Die Tabatieren Friedrichs des Grossen, ln: Der Cicerone 21. (1929),

Nr. 1.7-18. o.

30 Az Anhalt-Dessaui példány: Klar id. m. 4. ábra, a Louvre-i példánya uo. 5. ábra, a Monbijou Museum idevonatkozó példányai uo. 14. és 18. ábra.

Christie’s. Genf, 1985. nov. 12., Kat. Nr. 77. (A katalógus 78-81. oldalain Nagy Frigyes szelencéinek, köztük a fent említetteknek sorsa, jelenlegi őrzési helye és további irodalom.)

14