Mészáros Júlia, N.: Győri ötvösség 1700-1800 - Győri művészettörténet 2. (Győr, 2001)

Előszó

A céh jegyzőkönyvének XVIII. század végére ritkuló beírásai is a céhszervezet stagnálását és század végi hanyatlását igazolják. Ha hihetünk a bejegyzések teljességében, akkor 1780 és 1800 között mindössze két inas szegődött kívülről a céhhez és egyetlen céhmester. Simon András nevelte ötvös legénnyé saját fiát. A mesterek saját létük fennmaradásáért küzdöttek, s eközben legfeljebb családtagjaik segítségére támaszkodhattak műhelyükben. Nem véletlen, hogy az-1770- es évektől éleződtek ki a XVIII. század közepétől egyre gyakoribbá váló ellentétek a más céhekben ezüstöt művelő mesterekkel szemben. A kontárok elleni küzdelmeket megörökítő tanácsi jegyzőkönyvekből ismert perek a kenyér- és szakmaféltésen, egzisztenciális eredetű féltékenységen kívül a törvényhozás ellenünondásairól. a céhszervezet megújulását akadályozó belső korlátokról és az ötvöscéh termékei iránti kereslet általános csökkenéséről adnak hírt.

Míg ötvöseink a 18. század első felében a közepes módú és tehetősebb polgároknak. valamint az egyházaknak is dolgoztak mind a városon belül, mind vonzáskörzetében, a század második felétől egyre inkább az alacsonyabb rétegek tömeges igényeit elégítették ki, szerényebb, jórészt a mindennapi használathoz szükséges tárgyakat készítve.

A fennmaradt tárgyi emlékeket tekintve a céhes mesterek által készített termékek az 1770-es évek végétől formailag leegyszerűsödtek, igénytelenebb kivitelűek, s csak a század legvégén mutatnak alapvető megújulást, amikor a bécsi barokk hatást kioltó klasszicizmus, majd empire tárgy-és formakultúra megjelent és elterjedt Győrött, elsőként feltehetően Simon András és Johann Gottfried Hentsch, majd a XIX. század eleji mesterek munkássága nyomán, illetve amikor az inasok és legények számára 1782-től kötelezővé tett rajziskolai antik mintamásolási tanulmányok gyakorlati alkalmazássá értek.

Jelen munkánk célja, hogy az eddig publikált és újonnan vizsgált dokumentumokból nyert adatok újraértékelésével és rendszerezésével, a dokumentumok forrásainak pontos megjelölésével, a müvek, mester- és próbajegyek egybegyűjtésével. reprodukálásával, a győri ötvösmesterekkel és munkáikkal kapcsolatos bibliográfia összeállításával, eredeti forrásokat tartalmazó vagy idéző, részletes adattárunkkal és rövid tanulmányainkkal hozzájáruljunk a győri ötvösség szervezetének, az ötvösmesterek tevékenységének, fennmaradt műveinek mélyebb megismeréséhez, a ma még lappangó vagy azonosítatlan tárgyaik felszínre kerüléséhez.

A gazdag anyag kezelhetősége miatt a korábbi elképzeléstől eltérően, külön foglalkozunk a XVIII. századdal. Munkánk folytatásaként a győri ötvösség XIX. századi dokumentum- és emlékanyagát dolgozzuk fel Grotte András több évtizedes, alapos kutatása eredményeinek és tanulmányainak közreadásával.

6