Mészáros Júlia, N.: Győri ötvösség 1700-1800 - Győri művészettörténet 2. (Győr, 2001)

Adattár

1714. jún. 1.

1714

1715

1716. jún. 21. 1717

1717. jún. 6. 1718

1718

1718. szept. 13.

feljegyeztek az ötvös jegyzőkönyvbe. Jankó azonban nem említi.

Kulcsosmester, amikor Franz Joseph nevű fia, aki nála ötvösinas, felszabadul: -„Az Bőcsűletes Nemes Czeche szabadon Mongyja az ő apród Inási esztendei után melyekett ugyanaz maga Attyánál, úgy mint Johannes Micheli Crines Uramnal eö Kglmenel akkor béli Kucsus Mester Uramnal bőcsültessen el töltödtőtt az maga fiatt Francs Joseph Crineszt melynek is tanuló leveliit akitt megh. pecsetelve ki attuk az szokás szerént es az szegődő pénzét is le tette. ” (Ötvös jk.)

Házösszeírásban mint belvárosi háztulajdonos szerepel (GYVL Repartitio).

Céhmester lett? A jegyzőkönyvben a következő beírás szerepel, amely a kézírás alapján tőle származik: -„1715 Jahr habe ich das Zőchamt iber mich genombe Und erströbt Worden. ”

Inasa 5 évre Adolf Wanersich (?), akinek kezese apja, Andreas Möhl (Ötvös jk.).

Nobilis Johann Michael Crinnes és felesége, Suzanna Kersznerics kőházat vesz a belvárosban Maria Magdalena Totterintől, Stephan Raich özvegyétől, amit a káptalannál fölvall (GYKHL XVI. fölv. jk. föl. 929-930.). Valószínűleg újranősült.

Hans Michael Crines Martin Mihólits nevű inasa felszabadul (Ötvös jk.)

Michael Grines szerepel a nemesi összeírásban (GYML Nemesi összeírások).

Nemes Crines Mihály ötvös céhmester a belvárosban lakik. (GYVL Prot. 1717-1722. föl. 109.).

Céhmesterként vizsgálatot indít Létovics István ellen, aki Deák István ötvös legényét, Sindisek Jánost - a korabeli nyelvben általában lenézően használt kifejezéssel - „hunezut alaknak” nevezte és azt állította róla. hogy Nagyszombaton, ahonnan jött, lopott és más tűrhetetlen dolgokat művelt. Az ügyben számos más város ötvöseinek véleményét is kikérték, így a nagyszombatiakét, a pozsonyi Huszár János Györgyét és a bazini Janaky Jánosét. A nagyszombati ötvöscéh pecsétes leveléből kiderült, hogy a megvádolt legény ártatlan, magát tisztességesen, becsületesen és mesterlegényhez illően viselte és bármikor szívesen visszavennék a céhbe (GYVL Prot.

57