Mészáros Júlia, N.: Győri ötvösség 1700-1800 - Győri művészettörténet 2. (Győr, 2001)
A 18. századi győri ötvösök társadalmi és anyagi helyzete, munkái
Ha a hozott anyagból rendelést leadó vásárlókat vizsgáljuk, az 1730-as-40-es években egyre gyakoribb volt az egyházi megrendelés, s egyre több polgár rendelt ötvösterméket mind a város területéről, mind tágabb vonzáskörzetéből. Győrön kívülről Létovics mestert Szigetből. Mecsérről, Bácsáról, Veszprémből, Babocsáról, Pápáról. Óvárról. Kapuvárról. Devecserből, Keszthelyről. Csapodról. Császárról és Tatáról, illetve Csornáról keresték fel rendszeresen vagy néhányszor visszatérő, illetve új vevők. A számokból úgy látszik, hogy a mester füzetben vezetett munkájának jelentős részét javítások, tisztítások tették ki. Vegyük azonban figyelembe, hogy az ötvös nem nevezett meg minden munkát, tehát a javítások és új munkák között kimutatható arány jobb lehetett a valóságban a megrendelés nélkül vagy megrendelésre készült új munkák javára. A tényleges arányt azonban nehéz felbecsülni, mivel az ötvös számadása a hozott anyagból történt megrendelésen kívül egyetlen saját anyagból készített ötvöstárgyára sem terjedt ki. Mestertársaival összevetve, Létovicsnál jobbmódúbb lehetett korábban Deák Ötvös István, az adott időszakban pedig Johann Michael Crinnes, hiszen Létovics csak 1743-ban lett céhmester. Az övéhez hasonló egzisztenciát teremthetett magának Johann Michael Kopf. Zalai Imre és Joseph Nigl. s talán a század végén Johann Gottfried Hentsch. A többi ötvös biztosan nehezebben és szerényebb lehetőségek között, kevesebb megrendelésből működött és kisebb pénzű emberek szolidabb igényeit kielégítve élt. A 18. század második feléből már csak közvetett adataink vannak az ötvösmesterek konkrét tevékenységéről, anyagi helyzetéről, viszont a fennmaradt tárgyak itt többet segítenek. Ezek alapján Johann Michael Kopf, Zalai Imre és Joseph Nigl, később Andreas Schweyer és Johann Gottfried Hentsch sokat foglalkoztatott ötvös lehetett, akik rendszeresen dolgozhattak egyházi megrendelésre. Valamennyiük munkáiból maradt fenn ötvöstárgy egyházi gyűjteményben (Adattár), azaz bizonyos, hogy a győri mesterek, valószínűleg elsősorban a belvárosi céhtisztségviselők, a világi megrendelőkön kívül rendszeresen dolgoztak egyházi személyeknek is, ami jelentős különbség а XVII. századi ötvösök helyzetéhez képest. A céh fennmaradásához és a mesterek más városokban élő társaikhoz mérten, valamivel jobb anyagi helyzetéhez nem kis mértékben hozzájárulhatott, hogy a győri ötvösök munkái közül a vallásos élet gyakorlásához tartozó tárgyak iránti igény a század utolsó negyedéig folyamatosan növekedett. A tárgyakon kívül más közvetlen dokumentum alig maradt fenn, amely alátámaszthatná tényleges anyagi helyzetüket. Sajnos, Thomas Leffler lappangó végrendelete mellett, amelyből eltűnése előtt még olvasható volt, hogy felesége lett általános örököse, ma már csak id. Johann Michael Crinnesét vizsgálhatjuk 1755-ből, tehát ismét csak jómódú belvárosi ötvös vagyoni helyzetére látunk példát. 33
