Mészáros Júlia, N.: Győri ötvösség 1700-1800 - Győri művészettörténet 2. (Győr, 2001)

A győri ötvös céh szervezete és szabályzata

32 Valószínűleg ezt az összeget fizette be 1737. július 7-én Stefan Bodai, aki fontosnak tartotta a jegyzőkönyvben hangsúlyozni, hogy nem bírság miatt ad be egy forintot (Ötvös jk.).

33 Talán a kontárokkal és az ezüstöt mívelő kardművesek ellen folytatott küzdelem kiélesedésével lehetett összefüggésben, de a XVIII. század folyamán a céhen belül viszonylag ritkán fordult elő, hogy a mesterek a megengedettnél silányabb minőségű ezüstöt használtak volna. 1771-ben - több évtizedes szünet után először - emiatt büntették meg Jacob Benionit, aki 9, 10 és 11 latos ezüstöt használt. 8 forint pénzbírságot róttak ki rá és munkáit elkobozták (XJM Jegyzőkönyv).

34 Johann Michael Kopfról tudjuk, hogy többször végzett becslési munkát a városi magisztrátus kérésére. A tanácsi jegyzőkönyv két ilyen esetet is megörökített. 1745. május 20-án Johan Caspar Metzer 24 Gulden kölcsönén zálogba adott egy ezüst leveses tálat fedéllel együtt, amit előtte Michael Kopf becsült fel latonként 1 ft 6 krajcár értékre (GYVL Prot. Liber 2. föl. 268. Nr. 362.). Két év múlva. márc. 10-én Babatics József és Vissy István szenátor jelentették, hogy előző este Frank András helyettes városbíró házában voltak, ahol is a házigazda jelenlétében Michael Kopf aranyműves közreműködésével lemérették és egyúttal felbecsültették Peyer Dániel posztónyíró kölcsönért zálogba felajánlott tárgyait: öt pár ezüst kést, egy ezüst kanalat, 7 másik kanalat, egy 40 dénáros ezüst pénzérmét és tizenkét régebbi pénzérmét, összesen 69 ft 45 krajcár értékben, amely 95 krajcárral több, mint a kölcsön és 6 %-os kamata (GYVL Prot. Liber 2. föl. 372-373. Nr. 485.).

35 Hasonló erkölcsi és jogi megfontolások vezethették Létovics Istvánt, aki hosszú perbe bonyolódott amiatt, hogy valami rosszhiszemű pletykából kiindulva feljelentette Deák István legényét, Sindisek Jánost a városi magisztrátusnál. Úgy tudta róla, hogy Nagyszombaton, ahonnan jött, lopott és más tűrhetetlen dolgokat művelt. Az ügyben számos más város ötvöseinek a véleményét is kikérték, így a nagyszombatiakét, a pozsonyi Huszár János Györgyét és a bazini Janakv Jánosét. A nagyszombati ötvös céh pecsétes leveléből azonban kiderült, hogy a megvádolt legény teljesen ártatlan, magát mindig tisztességesen, becsületesen és mesterlegényhez illően viselte (GYVL Prot. 1717- 1722. föl. 109- 111. Nr. 75.). A céh szigorú pénzbírságot rótt ki a feljelentőre.

36 A büntetés különös módját kapta Johann Michael Kopf: céhfelvételi kérelmét egy ideig azért nem teljesítette a céh, mindannak ellenére, hogy remeke nagyrészt megfelelt, mert a remeklés ideje alatt pénzért dolgozott másnak. Ezt támasztja alá a felvétele érdekében közbenjáró helytartótanács ötvöscéhhez írott levele, amely kiemelte Kopf „mesterségbeli jártasságát, amit - mint fogalmazta - az is bizonyít, hogy bőven van munkája” (Prot. Ord. Liber I. föl. 4748. Nr. 40.). Végül a céh megbocsátott neki, de nagyon sok pénzébe került a legénynek, hiszen miután a remekpénzt

26