Mészáros Júlia, N.: Győri ötvösség 1700-1800 - Győri művészettörténet 2. (Győr, 2001)

Adattár

-adó.: Felirata a talpszegélyen: "Sub indicatu Martini Börcsy Exampla senatus Juris munificentia aedibus S. Josephe dicatis donatus sum. Anno 1765". írod.: Jankó 3. 134. о.; Kőszeghy 124.0.; Genthon 116. о. Megjegyzés: Az évszám 6-os számát 7-essel felülütötték.-ad 7.: írod.: Kolba-Lovag 126. o. és Somogyi 3. 263. o., 30. sz. [mindkettőben 1750 körüli munkaként]. Somogyi szerint az ötvös új mesterjegyet használ, de rajzát nem közli. Kőszeghy sem ismeri a mesteijegyét, csak Csányi rajzát Nigl monogramjával [Kőszeghy 123-124. o.].- ad 9.: Kiállítva: Győr, XJM, 1993.- ad 10.: 1993-ban már nem találták, ezért nem szerepelt a győri kiállításon.

írod.: Genthon 380. o.-ad 11-12.:Kiállítva: Győr. XJM. 1993.

ANDREAS SCHWEYER

[Schweier, Svajer, Schwejer]

[Jankó 1. 63. sz.]

Besztercebánya, 1742 k. - Győr, 1798. szept. 14. műk.: 1764- 1798

mívlátómester: 1767-1768 és 1795 kulcsosmester: 1786 (?)-1789 céhmester: 1790-1793

1761. szept. 1.

1764. júl. 2.

1765-1767

1766. jan. 16.

Zalai Imre legénye, amikor a mester felszabadítja (Ötvös jk.): -„ist das herr Emerikus Szalay den lten dibtz Frey und loss gesprochen hatt seine forderung sch weyer gemacht auch dass frey spröch geld Richtig bezahldt ”

Cecilia Kopf jelenlétében felveszi inasnak Antonius (Josephus) Kopfot 4 évre (Ötvös jk.).

Megjegyzés: Jankó szerint a mester neve ebben az évben szerepel először a céh jegyzőkönyvben [Jankó 1. 25. o.]. Andreas Schweyer aurifaber novus egy Fahler nevű polgár házában, majd Fraklernénál lakik (GYVL Conscriptio föl. 69. [1765] és föl 67. [1767]).

Johann Schmidt és Carl Dexler tanácsi képviselők, valamint egy próbamester és egy céhes mester előtt bemutatja remekét az itteni aranyműves mester lányával eljegyzett Andreas Schweyer, „und vor authentisch befunden worden” (Ötvös jk.).

119

I