Mészáros Júlia, N.: Győri ötvösség 1700-1800 - Győri művészettörténet 2. (Győr, 2001)
A győri ötvös céh szervezete és szabályzata
A győri ötvöscéh szervezete és szabályzata a XVIII. században A XVIII. század elejétől a század második harmadának végéig a gy őri ötvösök a korábbi céhszabályzatuk alapján tevékenykedtek egyetlen céhmesterük vezetésével, akit minden évben Szent György napján választottak meg (1). A céhelöljárók között a céhmesteren kívül még az ifjú mesterek vezetőjét vagy dékánját találjuk, aki valószínűleg részben jegyzői feladatokat is ellátott (2). továbbá a kulcsosmestert, a próba-, vagy más néven mívlátó mestert és az atyamestert (1. sz. táblázat). Nincs egyetlen olyan adatunk sem. amely arról szólna, hogy ebben az időszakban több céhelöljáró lett volna a győri céhben, vagy a meglévők közül egy-egy tisztséget egyszerre többen töltöttek volna be, például a céhmester helyettesítésére alcéhmestert választottak volna, avagy egyszerre több mívlátó mester ellenőrizte volna az ezüst finomságát (3). A helyi céhszervezet fejlettsége, belső hierarchiája hasonló lehetett a XVII. századiéhoz (4), s lényegesen nem változott az 1800-as évek elejéig (5). A mesterek számát tekintve, a 18. század folyamán, a század első két évtizedét és a 80-as évek végét kivéve, a csökkenés tendenciája figyelhető meg. A céh lassú hanyatlásának tünetei között figyelemre méltó a műhelyek számának ingadozása, majd egyértelmű csökkenése (6). 1765-ig a céhes mesterek meghatározott mennyiségű és minőségű ezüsttel dolgozhattak, amit a céhmester engedélyével szerezhettek be (7). Termékeiket kötelesek voltak a céhmesterhez vinni, jelenlétében megvizsgáltatni, aki az ezüst előírt 13 latos finomságát próbabélyeggel hitelesítette és a mérőeszközök pontosságát is ellenőrizte. A próbajegy szedésért fizetni kellett (8). A mesterek ötvöstárgyaikat megrendelésre készítették és a műhelyen kívül csak a szabad vásárokon árulhatták. Egyszerre legfeljebb három legénnyel dolgozhattak és három inast nevelhettek (9). Az inasévek a nyitott céhláda előtt, ünnepélyesen zárultak. Aki megfelelő szorgalmassággal töltötte ki apródéveit, s megfizette az ún. szabaduló pénzt, felszabaduló levelet kapott (10). A céhes mester inas fia egy évvel korábban szabadulhatott mint társai (11). A legénnyé válást áldomással ünnepelték. A legénynek kötelezően előírták a vándorlást, s csak utána térhetett vissza a céhbe felvételét és remekét kérni (12). A más városból érkezett legényeknek származásukon kívül inaséveiket, vándorlásukat és a mesterségben való jártasságukat is bizonyítani kellett (13). Általában egy' évi műhelymunka után kérhették fel remeküket (14). de az idegenek és nem katolikus vallásúak felvételét többnyire nehezítették (15). A mesterremek két kupa. egy' pecsét és egy sokszögű, köves aranygyűrű volt (16). A remeklésért és a céhbe való felvételért egyaránt fizetni kellett, de a céhes mester fia csak fél remeket készített és fél mesterasztalt adott (17). 9
