Mészáros Júlia, N.: Győri ötvösség 1523-1700 - Győri művészettörténet 1. (Győr, 1998)
A céh keletkezése, szervezete, szabályzatai
püspök által megismételt jóváhagyás pedig 5 évvel a per befejezése után készült, talán éppen a perben említett iratok megégése miatt. Az 1603. évi privilégium tűz általi elpusztulását támasztja alá, hogy az 1681- es, Kolozsmonostorban hitelesített másolat kiadásakor nem ezt a legkorábbi, eredeti okiratot és a hozzá alapul szolgáló pesti szabályzatokat, hanem két I. Lipót császár pecsétjével hitelesített kiváltság- és védlevelet mutatott be Szentjóby György, mint amelyek hitelesen megőrizték az 1603. évi privilégium eredeti szövegét (9). Mivel az 1603. évi céhszabályzatot a győriek nem egyedül, hanem három további város ötvöseivel közösen kapták meg, és nem egy előző győri, hanem a pestiek által 1529- tői használt céhlevelek alapján, feltételezhető, hogy annál korábbi, kizárólag a győri ötvöscéh működését szabályozó privilégium nem létezett. Gecsényi Lajos erre a következtetésre jutott, sőt a Győri céhek a XVI. század második és a XVII. század első felében című tanulmányában a törökveszély, majd a törökök általi megszállás miatt félbeszakadt helyi ipari fejlődés gyengeségét éppen azzal a ténnyel látta igazoltnak, hogy az ötvöstermékek iránti igen erős kereslet ellenére sem önálló győri, hanem négy város ötvöseinek közös céhe alakult a XVII. század elején (10). Abból a tényből azonban, hogy az említett négy város 1603- ban közösen kapott céhlevelet, még nem következtethetünk arra, hogy a négy városnak egyetlen közös ötvöscéhe volt 1603 után. Gondoljunk az 1560- as években végvárakká alakított városok XVI. század végi szétzilált igazgatására, és a városok életének gyors újjászerveződését jelző, a privilégiumok pótlása iránti megnövekedett igény kielégítésének korabeli gyakorlatára. A győri kovácsok például a szíj-, pajzs-, nyereg- és lakatgyártók, valamint csiszárokkal együtt kapták meg 1602- ben a káptalantól céhlevelüket (11). Ez egyik céh számára sem felelhetett meg maradéktalanul, mert nem tartalmazhatta a felsorolt mesterségekkel kapcsolatos speciális igényeket. Éppen az említett tanulmányból tudjuk, hogy e céhek közül a lakatgyártók már 1612- ben elkérték a komáromiak eredetileg Nagyszombatból származó céhlevelét, és a kettőt együtt használták 1624- ig, amikor a két statútumot egybeirattatták a káptalannál (12). Tehát a közösen kapott céhlevél ellenére önálló céhként működtek. A lakatgyártókhoz hasonlóan a győri ötvösök is használhatták a korábban megkapott pesti privilégiumot egy más céhvei vagy céhekkel közösen kapott privilégiummal együtt. Ismerünk arra is győri példát, amikor több város azonos mesterséget folytató céhe annak ellenére is közös regulát kapott, hogy korábban már valamennyi önállóan működött. Ilyen - szintén az említett tanulmányból - a győri szabó céh, amely az 1609- ben és 1610- ben megújított céhlevele birtokában 1613- ban királyi megerősítést kívánt. Az új privilégiumban céhlevelük hatályát az (érsek)újvári, komáromi és pápai szabókra is kiterjesztették, tehát itt is négy város céhe számára adtak ki 5
