Mészáros Júlia, N.: Győri ötvösség 1523-1700 - Győri művészettörténet 1. (Győr, 1998)
A győri ötvösök társadalmi és anyagi helyzete, munkája a XVI-XVII. században
meg, amit István miatt vehetett fel, ezért neki kell rendeznie. Gazdag férje nem sok mindent hagyott rá. Tartozott nemes Potyondi Istvánnak 100 tallérral, Szabó Benedeknének, nagyobbik fia anyósának, 16 tallérral. Zálogba volt egy arany gyűrűje, amit Istvánnak kell egy tallérért kiváltani, ezt hagyta idősebbik fiára egy párnával együtt. Istvánnak bátyja Géci nevű inasa számára egy dolmányt kell csináltatnia, szolgálólányára pedig egy főalja párnát hagyott. Tanúja többek között ifj. Komáromi Ötvös János volt (164). Szabarics Ötvös Lukács - Buor Ötvös László és Peresztegi János mellett - a harmadik leggazdagabb ötvös lehetett a XVII. században. Végrendelete nem maradt fenn, csak a vagyona öröklésével kapcsolatos tiltások, amelyeket a káptalan előtt írt. 1663- ban nősült először a Belvárosi Plébánia Hivatal anyakönyve szerint. Műhelyében több inast nevelt. 1666- ban háza után adózott, amely saját szerzeménye lehetett, mert később tiltotta feleségét ennek öröklésétől (165). Egy év múlva megvette Peresztegi Jánosnétól a férjétől örökölt házát, a szentmártoni apát háza mellett (166). Nem használta, legalábbis egy részét kiadta az apátnak, aki csaknem eladta, ami miatt pereskedni volt kénytelen vele (167). Felesége - Tordai Erzsébet - előző férje Gombkötő György volt. Nemesnek említették, amikor veszprémi örökségének intézésére felhatalmazást adott férjének, Szabarics Lukács ötvösnek és Bellusicz Györgynek (168). Felesége mindenáron örökölni szeretett volna, ezért tiltakozott férje ellen, amikor az apát háza melletti házról olyan bizonyságlevelet készített Pereszteginével Óváron, amely kizárta volna őt az örökségből (169). 1678- ban másodszor is megnősült az ötvös, ezúttal Szőnyi Márton leányát vette el (170). Az após tíz éven át volt városi főbíró, nyolc éven át megszakítás nélkül és éppen ebben az évben, királyi parancsra mondatták le tisztségéről (171). Gazdag vöt kívánt lányának, és azonnal rá akarta íratni vagyonát nevére, emiatt az ötvös ismét a káptalan előtt tiltakozott (172). Végrendeletét ugyan nem ismerjük, de az apát melletti háza fele egy későbbi irat alapján nem a feleségéé, hanem az apátúré lett (173). Kukár Ötvös János 1668- ban, egy évvel remeke bemutatása után anyósától, Pápai Rosa Istvánnétól 14 tallérért egy szántóföldet vett. Nem volt sokáig az övé. Szomszédai, Buzgó György és Beledi István maguknak szerették volna megszerezni ezt a földdarabot, ezért pereskedtek vele. A módos emberekkel szemben elvesztette a pert a fiatal ötvösmester és a bíróság arra késztette, hogy az eredeti vételárért adja el szomszédainak a szántóföldet (174). Gyorsan szeretett volna meggazdagodni, mert többször kapott bírságot a céhtől amiatt, hogy ezüstje minősége nem felelt meg a szabályzatban előírtaknak (175). 1670- ben a céhtől felvett kölcsönön megvette a fiatalon elhunyt Dániel János ötvös tőke üllőjét, valószínűleg műhelye bővítése céljából. 1675- ben büntetést szabott ki rá a céh, amiért felesége a vásáron több portékát tett ki, mint amit 39
