Mészáros Júlia, N.: Győri ötvösség 1523-1700 - Győri művészettörténet 1. (Győr, 1998)
A győri ötvösök társadalmi és anyagi helyzete, munkája a XVI-XVII. században
ötvösök kölcsönügyleteiről és adósságairól szerzünk tudomást belőlük, de választ kaphatunk arra is, mennyire igényelték termékeiket a helyi polgárok, akik a XVI. század végétől, sőt már a török kor előtt az ingatlanok mellett legtöbbször ötvöstárgyakba fektették be értékeiket (91). Készítőiket ugyan nem említik meg név szerint a végrendelkezők, mégis hasznos adalékul szolgálnak az ötvösmesterek munkával való ellátottságáról, a megrendelt tárgyak értékéről és típusáról. Továbbá azért is figyelmet érdemlőek e végrendeletek, mert ha a végrendelkezők nem győri ötvöstől vették vagy kapták arany- vagy ezüstműveiket, azt külön kihangsúlyozták (92). A gazdagabb ötvösök módosabb polgároktól kértek kölcsönt, feltehetően házvételkor, vagy más nagyobb kiadással összefüggésben, pl. birtok, szántóföld vagy szőlő megvásárlásához. Néha - mivel szőlőiket, földjeiket nem maguk művelték, bérmunka elvégeztetéséhez kértek pénzt, ilyen célra többnyire a céhtől. Legtöbbször zálogot adtak a kölcsön fejében, vagy borral, termékkel fizettek (93). Új tárgy megrendelésekor általában régi vagy törött nemesfém tárgyakat, ritkábban ezüstöt vettek át, vagy előlegként pénzt (94). A szegényebb mesterek családi tragédiát vagy ünnepeket követő nagyobb kiadás miatt, a mesterségük gyakorlásához, vagy napi megélhetésükhöz kértek pénzt a céhtől (95). Az első ötvös, akitől tudjuk, hogy örököltek, Benedek Ötvös volt (műk. 1529- től 1566 előtt). Özvegye Győrffy Orsolya, miután férjhez ment Kovács Andráshoz, 1566- ban eladta a korábbi férje után maradt teljes ház- és birtokrészét Kápra Nagy Balázsnak (96). Még egy háza lehetett férjének, mert leánya 1576- ban eladta a Kápra Nagy Balázs melletti apai házat, majd 1580- ban az anyjával örökölt ház ráeső felét (97). Körösi Ötvös Mihály Gergely ötvös végakaratának megfelelően, mestere házát vette meg a káptalantól (98). Végrendeletében e házát, jószágát, marháját, vetését, ezüstjét és aranyát feleségére és gyermekére hagyta (99). Be nem fejezett munkájához Parman Ferenctől törött gyűrűket vett át, Szabó Andrástól egy aranyat gyűrűre. Marton Györgynek egy, a lektor úrnak kettő gyűrűje volt nála, ezek megrendelésre készülhettek, csak nem vették még át tulajdonosaik. Mindössze két tallér adóssága volt. Műhelyét és árváit - azaz legényeit Czakó Ötvös János gondjaira bízta. Valószínűleg arról az egy hold vetésről, s egyúttal három hold földről végrendelkezett, amit Vincze Lukács hagyott rá ugyanebben az évben, megjegyezve, hogy a földet már korábban neki adta (100), illetve amit Szíjjártó István említett 1603- ban kelt végrendeletében, miszerint Körösinek adott 15 forintot zálogba valami szántóföldekért, amit az ötvös ugyan nem váltott ki, mégis tiltotta, hogy ellenértékét Szíjjártó a sajátjának tekintse (101). Özvegye 4 év múlva 56 magyar forintért eladta a házát Vincze Ambrusnak (102), s talán még egyet Szabó Gergelynek (103), de több birtokrésze is volt, mert felesége apja 1607-33
