Mészáros Júlia, N.: Győri ötvösség 1523-1700 - Győri művészettörténet 1. (Győr, 1998)
A céh keletkezése, szervezete, szabályzatai
város évekkel korábban történt ostroma és elfoglalása idején találtattak meg, lettek kimenekítve és magyar nyelven átírva." Pestet 1541. augusztus 29- én foglalta el a török. Ötvöseik privilégiumát a trencséniek 1662- ben az eredeti latin nyelven írattatták át maguknak (48), ekkor tehát még volt egy példány a pestiek birtokában a legkorábbról ismert, latin nyelven írt szabályzatukból. Magyarra fordítása feltételezhetően a pesti céhtől függetlenül történhetett, különben a trencséniek is a magyar változatot kérték volna el. A fenti, évekkel korábban történt ostromra való hivatkozás abban az esetben válik érthetővé, ha a győriek, vagy a komáromiak, az újváriak és az esztergomiak már legkorábban 1541- tői birtokolták a pesti kiváltságleveleket. A győriek birtoklása mellett szól, hogy e négy város közül Győr volt a legtovább háborítatlan a töröktől. Amennyiben a győri ötvösök az 1560- as évekig más céh - vegyes győri céh vagy a pesti ötvöscéh- keretében működtek, úgy a kiválás utáni önállósulás tehette aktuálissá a pesti céhlevél magyarra fordítását és saját használatra történő átíratását. Az 1603. évi közösen kapott privilégium 25 pontban részletezi a céh szervezeti és működési szabályzatát. Az artikulusok növekedő száma alatt nem alkotnak logikus sorrendet a szakmai és erkölcsi követelmények egymásból következő pontjai, hanem olyan - szabálymódosító kiegészítésekből következő - gondolati ugrásokat tartalmaznak, amelyek azt sejttetik, hogy az egyes pontok eredetileg vagy nem szerepeltek a pesti szabályzatban, vagy 1529 után váltak a szabályzat részévé, és 1603- ban az eredeti privilégiumot a négy város mestereinek kérésére a kiegészítésekkel együtt másolták le. A négy városnak adott szabályzat a hitelesítés forrásaként határozatokat és rendeleteket említ, amelyeket "Pest királyi város ötvös céhének ősi kiváltságleveleiből" menekítettek ki és írtak át magyar nyelven, s amiket "szó szerint, mindenféle hozzátétel vagy csökkentés nélkül" fogadnak el és erősítenek meg. Ez a megjegyzés indokolja a szöveg tartalmi ismétlődéseit, és igazolja a szabályzat szerves növekedésével kapcsolatos feltételezésünket. A munkához szükséges ezüst beszerzésének módjával, lehetséges mennyiségével, kötelező minőségével, a próbajegyszedéssel és a külső kérésre végezhető munkával kapcsolatban például több helyütt is találunk megszorításokat, s egyúttal - meglehetősen következetlenül - engedményeket is. A céhmesterrel szembeni engedetlenség formáira szintén többször kitérnek, ahelyett, hogy egyszerre fogalmazták volna meg a vele kapcsolatos elvárásokat és összes vezetői jogkörét, mint ahogy más, hasonló korú statútumokban látjuk. Különös a pénzbírságok többféle elnevezése is és a viaszban mért büntetés, amely a XVII. században másutt már kevésbé alkalmazott bírságforma, az 1663- tói vezetett győri jegyzőkönyvben pedig egyetlen egyszer sem fordul elő. Összehasonlítva a győri privilégium- másolatban olvasható pesti céhszabályzatot a kolozsvári ötvösök négy évvel későbbi, 1532- ben kelt statútumával (49), amelyben a pénznemek a későbbi betoldások során dénárról krajcárra változtak, szembetűnő 15
