Mészáros Júlia, N.: Győri ötvösség 1523-1700 - Győri művészettörténet 1. (Győr, 1998)
A céh keletkezése, szervezete, szabályzatai
A közös működés legegyszerűbb bizonyítéka lehetne az 1603. évi céhszabályzatban említett közös céhmesterválasztás és az SVC próbajegy mind a négy városban kimutatható kötelező használatának igazolhatósága, az önálló működésé pedig az előírt próbajegy helyett négy különböző városjegy használata, ám egyetlen olyan irat, adat sem maradt fent, amely a négy város ötvöseinek közös céhmesterválasztását említené, és egyetlen olyan XVII. század eleji tárgy sem, amely Esztergom, Győr, Komárom vagy Újvár városjegyével lenne hitelesítve. Az 1603. évi céhlevél hiteles másolatának első artikulusa sem győz meg bennünket arról, hogy valóban egyetlen céhbe kellett tömörülniük a négy felsorolt város ötvöseinek, és céhmesterük közös lett volna. Épp ellenkezőleg, itt arról olvashatunk, mikor kell mind a négy városban az ötvösöknek céhmestert választani, s mi annak a dolga: - "Mindeneknek előtte, hogy az Eötvös Mesterek esztendőnként magoknak ez Négy Városban, Győrben, Komáromban, Esztergomban és Újvárban válasszanak edgy Czéh Mestert, Szent György másod Vasárnapjánn, ollyat, ki méltó, és alkalmatos Férjfiú legyen az Tisztnek el viselésére, melly Férffiat az Tanácsházbann be vigyenek,..." Ha valóban egyetlenegy közös céhmestert kellett volna választaniuk a győri, komáromi, újvári és esztergomi ötvösöknek, akkor arra is ki kellene térnie a szabályzatnak, mely város tanácsházán kell letenni a céhmestemek az esküt. Értelmezésünk szerint a helyes olvasat az, hogy mind a négy város ötvösei évente választanak maguknak egy céhmestert, akinek ezt követően saját városa tanácsházában kell esküt tennie. Az önálló céhműködést igazolná az is, ha az 1603 utáni legelső ötvöstárgyakon a szabályzatban olvasható SVC- próbajegy a városjeggyel, vagy legalább biztosan beazonosítható mesterjeggyel együtt szerepelne. A fennmaradt néhány tárgy mesterhez kötése azonban az SVC- próbajegy megléte esetén is bizonytalan. Mivel a komáromi ötvösök a XVIII. század folyamán városjegyet és SVC- próbajegyet is használtak munkáikon, az SVC- próbajeggyel és mesterjeggyel együtt jelzett, városjegy nélküli, XVII. századi ötvöstárgyakat a szakirodalom komáromi munkaként határoz meg. Ilyen a győri református plébánia hivatalban fennmaradt egyik aranyozott ezüst, fedeles kanna, amelyen az eperlevélbe írt IP (és nem IC!) mesterjegyen kívül megtaláljuk az SVC- próbajelet (16). Ezt az ötvöstárgyat a fedelén elhelyezett címerpajzsra írt évszám alapján 1662- ben "Atta KÖRÖSI HAJNAL SAMUEL AZ NAGY GYŐRI HELVETICA CONF LEVŐ ECLESIANAK" (17). Kőszeghy Elemér ismeretlen IC monogrammá ötvös komáromi munkájaként írt le nagyon hasonló tárgyat (18), de a mester monogrammja, az azt befoglaló forma, valamint az SVC- próbajegy befoglaló formája nem azonos az általa publikált, fedelén ugyancsak 1662- bői datált, hasonlóan pajzsot tartó oroszlánnal díszített fedeles kupáéval (K 1041. sz.). Az SVC próbajegy általa publikált változatai közül itt azzal találkozunk, amelyik alul félkörívben végződik (KI 013 sz. próbajegy). 7
