Bíró Szilvia - Molnár Attila: Fogadó a határon. Római kori útállomás Gönyün - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetője 4. (Győr, 2009)

Daróczi-Szabó László: A gönyűi útállomás állatcsontanyaga

Az életkor szerint megkülönböztethető csontok esetében jellemző módon a nem fogyasztott állatok maradványai túlnyomórészt felnőtt egyedekből származtak (ló: 97%, kutya: 98,8%). A húsállatok között ez az arány már eltolódik a fiatalabb egyedek felé, itt a felnőtt példányok csontjai már kisebb számban kerültek elő (házi sertés: 37,5%, juh/kecske: 50%, szarvasmarha: 58,3%). Mindez azt mutatja, hogy a konyhai feldolgozásra szánt egyedeket gyakran fiatalon levágták, míg a nem táplálékként szolgáló állatok szinte minden esetben elérték a felnőttkort.

Kis számban házi tyúk (14 db), és házi lúd (3 db) maradványok is előkerültek a lelőhelyről (2,2 illetve 0,5%). Ezeknek az arányáról sajnos nem megállapítható, hogy valós fontosságukat mutatja-e, vagy pedig kisebb csontjaik egyszerűen csak kevésbé voltak szembetűnők, mint a nagyobb testű állatok maradványai, és emiatt került elő kevesebb belőlük. Ugyanez érvényes a vadon élő állatokat képviselő két csukacsontra és két mezei nyúlcsontra (0,3—0,3%), illetve, ha ezek közé számítjuk, az egy darab, pontosan meg nem határozott halcsontra is.

A faj szerint meg nem határozott csontokról valószínűsíthető, hogy a nagyobbak lóból és szarvasmarhából, a kisebbek pedig juh/kecskéből vagy sertésből származtak, illetve az egyetlen „kutya méretű állat” minden bizonnyal valóban kutyacsont volt, de a csont állapota nem volt alkalmas ennek egyértelmű megállapítására.

Kutya

14,3%

Tyúk

2,2%

Marha

6,5%

Vadon élő állat 0,6%

Juh/kecske

20,9%

Ló

43,4%

A megvizsgált csontok közül csak hat darab volt marmagasság-számításra alkalmas. A kapott eredmények a következők: két kutya 52,5, illetve 64,3 cm, három ló 137,9, 145, illetve 143,3 cm, végül egy szarvasmarha (a számítások alapján bika) 140,2 cm marmagasságú volt.

96