Bíró Szilvia - Molnár Attila: Fogadó a határon. Római kori útállomás Gönyün - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetője 4. (Győr, 2009)
Crynaeus András: A gönyűi famaradványok elemzése
Az abroncs évgyűrűvastagságai a korábban feldolgozott hazai lelőhelyek anyagával szintén nem bizonyult összevethetőnek, viszont legkülső évgyűrűje a dél-német adatsor alapján valószínűleg Kr. u. 187-ben képződött. így kivágására legkorábban 199-ben kerülhetett sor. Azaz a hordó alapanyagául szolgáló tölgyfákat legkorábban Kr. u. 220-ban vágták ki, valahol a mai Ausztria, a római kori Noricum provincia területén. Eredeti szerepük betöltése után a „göngyölegeket” újrahasznosították, valószínűsíthetően a kiürítés helyszínének a közelében. Azt persze nem tudjuk, hogy eredetileg mit szállítottak a hordóban, de lehetnek ötleteink... Az útállomás másik kútjának hordója hasonlóan jó minőségű anyagból készült, így sem szíj ácshoz tartozó évgyűrűt, sem kéregmaradványt nem figyelhettünk meg. A két tölgy hordódonga anyaga közel egykorúnak bizonyult, és adataik átlagolása egy 112 év hosszúságú adatsort eredményezett. Ez a korábban feldolgozott hazai lelőhelyek anyagával nem bizonyult egyidősnek, viszont a Bécsi-medencére érvényes kronológia alapján keltezhető volt. Az utolsó évgyűrűje a Kr. u. 208. esztendőnek felel meg. A kivágási időpont meghatározásához ehhez mindenképpen hozzá kell adnunk a szijácshoz tartozó évgyűrűk minimális számát, 12 darabot. Azaz a hordó készítéséhez használt fákat nagy valószínűséggel legkorábban Kr. u. 220-ban vághatták ki. 76
