Bíró Szilvia - Molnár Attila: Fogadó a határon. Római kori útállomás Gönyün - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetője 4. (Győr, 2009)

Bíró Szilvia: Fogadó a határon

Mansio / Mutatio

A nagyobb városokat, katonai táborokat összekötő főútvonalak mentén, azonos távolságokba elhelyezve állomásokat, fogadókat létesítettek.

Ezekre az útállomásokra különféle elnevezések találhatók az irodalomban: a legelterjedtebb a mansio, mutatio és statio.

A mansio kifejezést általában olyan - gyakran több épületből álló állomások - esetében szokták használni, ahol szállást is biztosítanak a vendégeknek. Sokszor egy fürdőépület is a komplexumhoz tartozott. A mutatio ennél szerényebb kivitelű épület lehetett, rövidebb megállásra, felfrissülésre adott lehetőséget, és ahogy latin neve is sugallja: lóváltásra volt alkalmas. A statio pedig összefoglaló néven jelent mindenfajta útállomást - ez utóbbi elnevezés a II. századtól terjed el.

A fogadókat birodalomszerte úgy építették ki, hogy egy napi kocsiútra legyenek egymástól. Ennek mértéke természetesen függött a helyi terepviszonyoktól is, távolságuk az Alpok meredek hágóin 5—6 mérföld, míg egy síkabb vidéken akár 10—15 mérföld is lehetett.

Miben hasonlít a gönyűi ezekhez? Közös bennük, hogy meghatározott távolságokra helyezkednek el az utak mellett, amely átlag 10 római mérföld. Alaprajzukban is sokszor felismerhető egy nagyobb hátsó udvarrész, amelyet az elülső oldalon kisebb helyiségek határolnak. Az, hogy az eddig feltárt útállomások mindegyike a provincia ENy-i részén található, inkább kutatás hiányosságának róható fel, azaz biztos, hogy a provincia többi részén is találhatók ilyenek, csak eddig nem kerültek elő.

Az útállomások leletanyaga általában tükrözi funkcióját, azaz viszonylag sok konyhai áru, esetleg a kereskedelemhez kapcsolható tárgyak, kerámiák, lószerszámzat elemei kerülnek itt elő. Előfordulnak a katonasághoz kapcsolható leletek is, azonban nem ez a meghatározó.

54