Molnár Attila et al.: Jöttek - mentek. Langobardok és avarok a Kisalföldön - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetője 3. (Győr, 2008)
Tomka Péter: Az avarok kora
Az avar kor kronológiája ugyan kacskaringós utat járt be a 19. század vége óta, ma már azonban számos módszer külön-külön és együtt erősíti a hatalmas mennyiségű leletanyag korhatározását. Friss verésű (vagy éppen agyonhasznált, másodlagosan felhasznált, sőt hamisított) bizánci pénzek, szuperpozíciók, szokás- és tárgytipológia, szeriáció, temetőelemzések, tőlünk független kronológiai rendszerekhez kapcsolható importált tárgyak, ilyen rendszerekbe bejutó export, természettudományos korhatározó módszerek (Cl4, dendrokronológia, archaeomágneses mérések) alapján ma már nemcsak évszázadnyi, hanem akár 20-30 éves pontossággal meg tudjuk mondani számos avar kori lelet készülésének vagy eltemetésének idejét. A szilárd (bár néhány ponton továbbra is vitatott) időrend háttere előtt folyamatok: technikák, viselet, szokások, életmód, társadalmi helyzet változása-alakulása, tájegységnyi eltérések, nagyon-nagyon óvatosan etnikai csoportok különbségei vizsgálhatók. Szakmai vitáink a még pontosabb meghatározások érdekében folynak, meg a történeti, társadalomtörténeti, gazdaságtörténeti, mentalitástörténeti, néptörténeti következtetésekről. A legújabb rendszerezések három nagy korszakra, azon belül kisebb időrendi egységekre bontják az avar kori régészeti anyagot. A korai avar kor első fele a 7. sz. első harmadának válságáig tart, a második része a 7. sz. második harmadát foglalja magába. A következő 50—60 évet „középavar” kornak hívjuk, a 8. század végéig tart a késői avar kor (népszerű nevén a griffes-indás kultúra kora), a korszaknak a Karoling-korba nyúló befejező szakaszát újabban „avarkorvég” kifejezéssel illetjük. A korai avar korban az erős bizánci kapcsolat jellemzi a leletanyagot - bár nem hanyagolható el az itáliai langobardok és a frank—alemann Nyugat hatása sem. Ez a körülmény jelentősen árnyalja a történeti források egyoldalúságát. 80
