Molnár Attila et al.: Jöttek - mentek. Langobardok és avarok a Kisalföldön - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetője 3. (Győr, 2008)
„Tunc Alboin sedes proprias, hoc est Pannoniam, amicis suis Hunnis contribuit, eo srilicet ordine, ut, si quo tempore "Langobardis necesse esset reverti, sua rursus arva repeterent. Igitur Langobardi, relicta Pannonia, cum uxoribus et natis omnique supellectili Italiam properant possessuri. Habitaverunt autem in Pannonia annis quadraginta duobus. De qua egressi sunt mense apríli, per indictionem primam, alio die post sanctum Pascha, cuius festivitas eo anno iuxta calculi rationem ipsis kalendis április fuit, cum iam a Domini incarnatione anni quingenti sexaginta octo essent evoluti. ” Paulus Diaconus, Historia Langobardorum II 7 (ed. Georg Waitz: MGH SS rerum Langobardicarum. Hannoverae 1878; ed. Lidia Capo. Milano 1992). „Akkor Alboin saját szállásterületét, agac{ Pannóniát barátainak, a hunoknak (értsd: avaroknak) juttatta, persge agpal a kikötéssel, hogy ha a langobardok valamikor visszatérni kényszerülnének, saját földjeiket ismét visszakapják. így a langobardok ott haggva Pannóniát feleségeikkel, gyermekeikkel és holmijaikkal sietve elvonultak, hogy Itáliát birtokba vegyék. Negyvenkét esztendeig laktak Pannóniában. Onnan áprilisban vonultak ki az első indictio évében a szent húsvét utáni második napon, amely ünnep abban az esztendőben az erre vonatkozó számításnak megfelelően éppen április elsejére esett, mikor is urunk emberré válásának ötszpzhatvannyolcadik éve pergett. ” Paulus Diaconus, Historia Langobardorum II 7 (Szádeczky-Kardoss Samu: Az avar történelem forrásai I. Szeged 1992) „ Vtedy Alboin pridelil svoje územie, totiž Panóniu, svojim priateľom, Hunom (to znamená Avarom), samozrejme podmienkou, že keby niekedy Ijongobardi boli nútené sa vrátiť, svoje pozemky dostanú päť. Tjm Longobardi prenechali Panóniu a svojimi ženami, dieťaťmi a svojim majetkom náhle odišli, aby si privlastnili Itáliu. Žili na území Panónie Štyridsaťdva rokov. V roku prvej indictie sa stiahli z tohto územia, v apríli na druhý deň svätých veľkonočných sviatkov, ktoré sviatky v tomto roku práve pripadali na prvého apríla, keď ubiehal päťstošestdesaitôsmy rok po narodení nášho pána”. Paulus Diaconus, Historia Langobardorum II 7 (na základe Szádeczky-Kardoss 1992 preložila Eva Durkovičová) „jetyt überließ Alboin das eigene Land, nämlich Pannonien, seinen Freunden, den Hunnen (i. e. den Awaren), unter der Bedingungjedoch, daß, wenn die Langobarden irgend einmal wieder heimzukehren genötigt würden, sie auch ihr altes Land wieder ansprechen könnten. Die Langobarden verließen also Pannonien und zogen mit Weib und Kind und Hab und Gut Italien Zu, um es in Besitz zu nehmen. Sie hatten aber 42 Jahre in Pannonien gewohnt, und z°gen aus im Monat April, in der ersten Indiktion, am Tag nach dem heiligen Osterfest, das der Berechnung gemäß in jenem Jahr gerade auf den ersten Aprilfiel, nachdem seit der Menschwerdung des Herrn 568 Jahre verflossen waren. ” Paulus Diaconus, Historia Langobardorum II 7 (Paulus Diakónus: Geschichte der Langobarden. Essen 1986 — Übersetzt von Otto Abel. Hrsg, von Alexander Heine)
