Molnár Attila et al.: Jöttek - mentek. Langobardok és avarok a Kisalföldön - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetője 3. (Győr, 2008)
Horváth Eszter: Régi leletek - új eredmények. Ékkövek és egyéb ásványi anyagok a langobartok ötvöstárgyaiban
A langobardok anyagi kultúrájának legkiemelkedőbb képviselői közé tartoznak azok a bronzból, nemesfémből készült ékszerek, amelyeknél a finom ötvösmunka a különleges nyersanyagoknak és az összetett technikáknak köszönhetően igen látványos megjelenésű. A különféle ékkővel és üveggel díszített, sokszínűséget keltő viseleti elemek a nyugati germán divat általános részét képezték. Közülük is azok az ötvöstárgyak voltak a legnépszerűbbek, amelyek felületét vörös, zöld vagy fehéres színű berakások illetve ezek kombinációi díszítették. A díszítőstílus antik és barbár vonások ötvözeteként jelent meg a kora középkori Európában, virágkora részben egybeesik a langobardok dunántúli tartózkodásával. A leletek művészeti értékének bemutatása mellett a régészet legfőbb célja, hogy minél több részletre rávilágítson készítésük hátterét és körülményeit illetően. Ennek érdekében sokszor más tudományágak segítségére, különösen is természettudományos vizsgálatokra van szükség, amelyek a régészeti leletek értelmezését a mérhető tulajdonságok azonosításával teszik lehetővé (archaeometria). A langobard ékszerek készítése során felhasznált ásványok meghatározása és a nyersanyagok megmunkálási folyamatának rekonstruálása két olyan feladat tehát, amelyhez a geológia és gemmológia (drágakőtudomány) vizsgálati módszerei és műszerei nélkülözhetedenek. Az eredmények olyan régészeti kérdésekre adhattak választ, amelyek többek között a nyersanyagbeszerzésre, kereskedelemre, az ötvösök felszerelésére, az általuk végzett munka színvonalára valamint az egyes műhelykörzetek hagyományaira, sajátos vonásaira utalnak. Győr-Moson-Sopron megye langobard korszakának leletanyagát tekintve a berakásos ötvösművészet legkiválóbb darabjai a Be^enye-papréti, a hegykői és a fertős^ertmiklósi temetők sírjaiból származnak. Érdekes adatként lehet megemlíteni, hogy éppen a legrégebben előkerült ékszerekről vannak a legújabb ismereteink — a Bezenye—papréti gránátlapocskák illetve a hegykői sírok néhány kisméretű fibulája a közelmúltban természettudományos elemzés tárgyává vált. A vizsgált díszítőelemek valójában milliméteres vastagságú csiszolt ékkő- és üveglapok, amelyeket befoglalt állapotban szorosan egymás mellé forrasztott nemesfémpántok vesznek körbe. 56
