Molnár Attila et al.: Jöttek - mentek. Langobardok és avarok a Kisalföldön - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetője 3. (Győr, 2008)

Tomka Péter: Langobard temető Gyirmót-Homokdombon

Öt sírból hat edény származik (17., 24., 27., 34. és 37. sír), zömmel a temető nyugati (korai) részéből, köztük tipikus pannoniai korongolt, kettőskónikus, mély tál, besimított hálómintával díszített pohár, lassú korongon készült nyomott gömbtestű fazekak. Technikájuk, díszítésük és (részben) formájuk alig különbözik a langobardokat megelőző korszak késő antik maradványlakosságának edényeitől.

Mindezek (sajátságaik ellenére) akár szokványosnak is nevezhetők. Az igazi meglepetést a 21. sír csontcsatja okozta, kopott előlapját ugyanis jó szemmel kivehető egyenlő szárú kereszt díszíti. Ez a csat anyagát, formáját, díszítését illetően is egyedül áll a pannoniai langobard leletanyagban.

A legközelebbi csontcsat Augsburgból származik! Jelentőségét közveden nyugati eredete mellett az emeli, hogy az első és eddig egyetlen tárgyi emléke a langobardkori kereszténységnek Pannóniában.

A homokdombi temető a temetkezési szokások területén is szolgált meglepetésekkel. Több vonatkozásban úgy viselkedik, mint a Hegykő-típus késő antik és

dunai germán hagyományokat őrző temetői: a sírok viszonylag közel egymáshoz helyezkednek el, az igazi langobardokhoz képest nem ásták őket mélyre (átlag 133 cm, csak a kissé külön álló 25. sír közelítette meg a 3 méteres mélységet és a 23. sír érte el a két és fél métert - ezt a sírt bolygatta meg egy magányos késő avar kori temetkezés).

36