Molnár Attila et al.: Jöttek - mentek. Langobardok és avarok a Kisalföldön - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetője 3. (Győr, 2008)
Daróczi-Szabó László: Állantcsontok Táp-Borbapuszta avar kori temetőjéből
A 9%-nyi emlőscsont meglehetősen kevésnek mondható, emellett szokatlan jelenség, hogy szarvasmarha hosszúcsontok egyáltalán nem kerültek elő. A marhacsontok megoszlása HátcsigolyaAgyékcsigolya Azonosíthatatlan csigolya Borda 20 48 i n Marmagasság-számításra mindössze két csont volt alkalmas: egy juh/kecske combcsont (hossza: 16,2 cm), illetve egy sertés csigacsont (3,9 cm), amely alapján az állatok becsült marmagassága a következő: juh/kecske 57,2 cm, sertés 70 cm. A vadon élő állatokat mindössze egy csuka, valamint egy azonosítadan rágcsáló képviseli, ráadásul ez utóbbi nagy valószínűséggel nem mellékletként került a sírba, hanem utólag áshatta be magát az objektumba. A leletanyagból összesen két patológiás csont került elő, egy kis állat bordáján megfigyelt felülfertőzött törés okozta csontburjánzás, illetve egy tyúk karcsonton lévő, ismereden eredetű csontburjánzás. 178
