Molnár Attila et al.: Jöttek - mentek. Langobardok és avarok a Kisalföldön - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetője 3. (Győr, 2008)

Tomka Péter: Kora- és közép avar temető Ménfőcsanak-Bevásárlóközpont területén

A hasonló temetők, leletek számba vétele során körvonalazódott egy igazi régészeti szubkultúra: tájidegenek minálunk, talán a távolsági kereskedelem segítői. Valahonnan a Dunántúl déli részéből indultak, késő antik és germán hagyományokat hozva magukkal, pontszerűen telepedtek meg az egykori Pannonia középső és északi részén, később elérték a Bécsi-medencét és a mai Dél-Szlovákia területét is, közben egyre több „avar” hatás érte őket, lassan akkulturálódtak, a kései avar korban egyelőre nem tudjuk kimutatni jelenlétüket. Akkor azonban az sem véletlen, hogy hol települtek meg: a Pécs (Sopianae) illetve Szombathely (Savariá) felé vezető régi római utak elágazásánál.

Mint mondottuk: különleges már önmagában a korai avar kori temető léte. Különleges használatának ideje: amikor a korai magányos sírok, temetőterületek hagyománya megszakad és az új, nagy, folyamatosan használt közép- és késő avar kori temetők létesülnek, itt folyamatos az átmenet. Tájolásuk következetesen Ny—K; a mi korai avarjainknál egységes tradícióról nem beszélhetünk, a későbbi nagy temetők zöme pedig az ENy-DK tájolást alkalmazta. Először tűnik fel környékünkön az ólomcsövecskés hajviselet (konty megtámasztására használhatták, férfiak sírjába nem viseletként került). Először találkoztunk itt a lemezcsüngős— spiráldrótos nyakékekkel, kürtösvégű karperecekkel (két sírban is; sajnos az egyik párat az ásatás során barbár módon ellopták), először bukkantak fel rombuszfejű spirálgyűrűk. A kettős csonkakúp formájú gyöngyöket és a két félgömbből összeállított üres fémgyöngyöket jól ismerjük ugyan, a mi vidékünkön azonban ritkaság számba mennek.

126