Molnár Attila et al.: Jöttek - mentek. Langobardok és avarok a Kisalföldön - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetője 3. (Győr, 2008)
Nagy Andrea: Különleges korai avar sírok Győr-Pápai vám lelőhelyről
A felnőtt temetkezések közül csupán egy esett áldozatul a sírrablóknak: a 67. sz. temetkezés. A rablók a sírt keleti oldaláról bolygatták meg, a váz bal oldalának csontjait és a medencét szinte teljesen feldúlták, a csontokat összedobálták. A rablók célirányosan a felső test és a derék környékét dúlták fel, a veretes övből csupán egy kis bronzcsatot ill. egy kis veretet hagytak hátra számunkra. A csontok között még a számukra értéktelenebb vastárgyakat (kés, csat) hagyták. A sírgödör szintén padkás kialakítású, akárcsak a 25. sz. sír esetében. Az áldozati állat egy nyúzott házi juh, itt is a padkára helyezve, a halottól elválasztva találjuk meg. A rablóktól megmenekült az elhunyt íja, ezt a halott jobb oldalára helyezték felajzatian állapotban. Az íjat merevítő lemezeket agancsból készítették, szinte nem is kopottak, alig vagy egyáltalán nem használhatta őket tulajdonosuk. A hozzá tartozó nyílvesszők maradványai a 3 élű tüskés vas nyílhegyek, melyek egymáshoz korrodálódva feküdtek a felsőtest bal oldalán, a sír oldalfalához közel. A nyílhegyek elhelyezkedése arra utal, hogy azokat tegezestül helyezték a sírba. A vas rozsdája jól megőrizte a fa nyílvesszők és a rögzítéshez használt kötözőanyag lenyomatát. A térdek alatt itt is megtalálhatóak a szarvasmarha fartőcsontok, viszont mellette az avar sírokban szokványos birka hosszúfartő is előkerül. A 31. sz. objektum egy gyermek sírja, akit a felnőttekhez hasonló módon temettek el. Sírjában az áldozati állat ismét egy nyúzott birka, mely mellett egy kis, kézzel formált bögrét is találunk az ételmelléklet tárolására. Térde alatt szintén egy marha fartőcsontjait találjuk. Derekán övét egy vascsat rögzítette. Jobb oldalán lévő vaskésnek inkább bajelhárító szerepet tulajdoníthatunk. Rozsdája jól megőrizte a kés fa tokjának lenyomatát. Az itt eltemetett közösség a nagyállattartással— pásztorkodással foglalkozó korai csoportokhoz köthető. A sírok mellékleteik és a viseleti tárgyak alapján a 7. századra datálhatok. A temetkezések tájolása, a köztük lévő kisebb távolság és a temetési rítus hasonlóságai alapján nem tekinthetők magányos síroknak, szemben a börcsi sírokkal, inkább egy kisebb pásztorkodó közösség tagjai lehettek az itt nyugvók. 116
