Molnár Attila et al.: Jöttek - mentek. Langobardok és avarok a Kisalföldön - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetője 3. (Győr, 2008)
Tomka Péter: Langobardok a Kisalföldön
Mindent tudunk hát róluk? Korántsem! Ismerjük a langobard királyok névsorát (Pannóniából: Wacho, Waltari, Audoin, Alboin), tudunk csatákról, cselszövésekről és királyi pletykákról. Többé-kevésbé rekonstruálható társadalmuk felépítése. Az alapegység a fara volt, korábban egyértelműen nemzetség, később már a vezető család rokonsága, amibe teljes jogú nem-rokon szabadok, félszabadok és szolgák is beletartoztak. Békében tehát egy birtok népe, háborúban az együtt mozgó harci egység. A társadalmi szerkezetet a fegyveres szolgálat határozta meg. Népgyűlésüket a fegyveresek testületé alkotta. A vezető farak. közül kerültek ki a seregvezérek (közülük emelkedett ki a király), a kisebbek vezetői voltak a nemesek. A hercegeknek és a királynak hivatásos harcosokból álló katonai kísérete volt. A fegyverekkel ellátott férfiak sírjai világosan utalnak a ranglétrára: teljes fegyverzetben (karddal, lándzsával, pajzzsal, külön eltemetett lóval) csak a harcosok java (a bárók) indultak a túlvilági útra, az egyszerű szabadok csak lándzsát vihettek magukkal, az íjászok a félszabadok közül kerültek ki, akiket a vashegyű nyílvessző átnyújtásával (vagy némi pénz ellenében) fogadtak maguk közé. Hasonló, bár nehezebben követhető fokozatok figyelhetők meg a nők esetében is. 10
