Bíró Szilvia et al.: A Vagongyár alatt - A vagongyár előtt. Római temető és középkori település a győri Árkád területén - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetői 2. (Győr, 2007)
Daróczi Szabó László et al.: Csontok és magvak. A természettudományos vizsgálatok eredményei
A fajokat tartalmazó üledékek a Bécs irányából behúzódó miocén tengerág medencéjében találhatók, nagy valószínűséggel Sopron környékén, vagy még távolabb, Ausztria területén fejtették ki őket a felszín közeli üledékrétegekből, hogy végül a vagongyári kisgyereknek szolgáljanak túlvilági ékszerül. A sírok antropológiai anyagának elemzése (az emberi maradványok nemének, korának és egyéb embertani tulajdonságainak meghatározása) a temető leletanyagának teljes feldolgozásakor nyeri el végső jelentőségét, a sírba helyezett mellékletek összetétele ugyanis szoros összefüggésben áll az elhunyt életkorával, nemével, társadalmi helyzetével. A hamvasztásos sírokból származó kalcinátumok (apró, égett embercsontok) meghatározása természetesen nem mindig könnyű, a halott hamvasztása során az antropológiai jegyek elveszhetnek, ennek ellenére fontos adatok derültek ki a vizsgálatok során. A 105. objektum például (ez a sír kereszt alakjával és 15 mécsesével is kitűnt a többi közül) egy újszülött és egy felnőtt hamvait fogadta magába, akárcsak a 430. sír urnája: valószínűleg mindkét esetben anyáról és gyermekéről lehet szó. A hamvasztásos sírok faszénmaradványainak elemzése fontos adatokat szolgáltatott a temető közvetlen környezetének rekonstrukciója szempontjából. A máglyamaradványokban a tölgy, elsősorban a nedvességkedvelő kocsányos tölgy dominál. Ez a felhasznált fák származási helyére utal: ezek a fafajták nedvességben gazdag, ártéri területen növekedtek. A tölgy mellett előforduló éger és syil számára szintén kedvező ez az élőhely. Mindez — kiegészítve a 2006. évi ásatások eredményeivel, amikor is az Árkád és a Duna közötti területen feltöltődött ártér rétegeire bukkantunk - egyértelművé teszi, hogy a római kori temető az ártér közveden közelében, annak partján terült el. A középkori település ún. nagyházas periódusából is számos fontos növény- és állattani adattal rendelkezünk. Az Árpádkori objektumokból származó faszénmarad-ványok között jelen van a kocsányos tölgy, feltűnnek azonban különféle fenyőfélék is (lucfenyőiéi1. vörösfenyő). Mint az korábban szóba került, a vagongyári feltárás legkiemelkedőbb lelete, a csontveretes ládika egy deszkával bélelt tárolóveremben került elő. A xylotomiai elemzés alapján a gödör deszkázata szintén fenyőféléből készült, sajnos a famaradványok állapota közelebbi meghatározást nem tesz lehetővé (miután a középkori lelőhely egyeben nem szenük növényi maradványáról van szó, fennmaradása így is szerencsésnek mondható!). A 218. számú verem betöltéséből egy szinte ép bogrács került elő. A benne található föld átvizsgálása ugyan kevés, ám annál érdekesebb botanikai leleteket szolgáltatott: a bográcsban valamiféle étel visszamaradt főzési mellékterméke, jelesül magvak (alma és ssyőlS) és valamiféle fűszernövény („fűszerszám”) hosszúkás szálas, a levendulához hasonló levelei voltak A növényi maradványok a főzés hőjétől vörösre színeződtek. Talán fűszerekkel (és bizonyára mézzel) ízesített szirup, lekvár (liktárium) készülhetett itt, amit leszűrtek és ezért maradtak vissza ezek a gyümölcsmagvak. 122
