Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri ezredévi naptára az 1898-ös évre. Győr, 1897.

A tavasz 3 legszebb napja az ifjúság, a mámor és a szerelem. * Az emberi sziv az örök világosság. A szerelemnél két lény szükséges : egyik a nap, másik a napraforgó, egyik a csillag, másik a szem, egyik a sark, másik a mágnes. * A lét serlege majd édesre, maid fanyarra változtatja az italt. A fanyar sokszor meggyógyitja azt, ki az édesből ivott. * Előítéletek ellen hiába minden küzdelmed. * Fej és sziv erkölcsi ikrek, gondoskodjál, hogy egyikük se rövidüljön meg. * Az élet boszantásai ellen szellemi munkában keresünk megnyugvást és felejtést. * Csak egy boldogság van : a kötelesség, Csak egy vigasz : a munka, Csak egy élvezet : a szép. * A költő dolga : az életnek ezerszerte megtört visszhangját egy akkordba foglalni. A szerencse szeszélyes asszony, majd megcsókol, majd megpöczköl. Szerencsés az, ki szerencséjét nem a szerencsének köszöni. * A nötelent kidobni valónak tartják, mint a második kötetet, melynek első kötete hiányzik. * A sziv nem színház, vagy majombódé, hova mindenki bemehet, s oda ülhet, a hova tetszik. * A szivnek olykor lármás vendége akad. * Kis okok nagy, következmények. A mig nyugodtan fordul meg (látszólag) körülöttünk az ég, addig minden csendes, de ha üstökös jelenik meg, akkor az első csillagásztól az utolsó konyhakirálynéig minden jő mozgásba. * A ki a hajlongás mélységét fokok szerint számítja és minden szót mérlegre tesz, az bizonyára nem szít forradalmat. * Szavának ura ! Mért nem asszonya vagy kisasszonya ? mert ezeknek nem kell, sőt sokszor nem is szabad tartaniok, a mit a szemekkel ígérnek s a szájuk a sziv titkos okai miatt csak suttogva ejt ki.