Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri ezredévi naptára az 1898-ös évre. Győr, 1897.

„Mondd csak nekem, élnek-e még a [barátok, ÖVj akiket annyira hőn szeretek; Gondolnak-e arra, ki el, tova vágyott S emléke szivökbe' ha megvan-e még?" — Rég elfeledének a régi barátok S emlékedet egy alig őrizi meg . . . Járd össze kutatva a messze világot. Oly ritka találni baráti szivet. „Mondd, hát az az angyali lány, kit [imádtam S kit távol is oly igazán szeretek, — Sóhajt, eped ugy-e titokban utánam S haliád eper ajkairól nevemet ?" — A lánynak, a kit te szeretve imádtál, Hűtlen szive már nem utánad eped . . . Ott voltam a drága kebel sóhajánál, S nem mondta ki még soha ajka neved. Óh ily rideg é örömökben, az élet? Hogy senkise gondol a messzibe rám : A büszke barát szivek feledének S emlékre se méltat a csalfa leány. — Nem, mégse vagyok feledésben egészen . . . Drágább van-e a szüle könyjeinél? . . . Csitt széi, ne sikolts, hiszen alszanak épen ; Lelkem, szüleim, szivem értetek él . . . Balog István. •