Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri ezredévi naptára az 1898-ös évre. Győr, 1897.

ről regél ; lágyan olvadékony an zeng egy régi, de mindig uj dallamot : szerelem ... hit ... . föltámadás ! . . . Az ifjú társnőjére veti tekintetét s látva, h 3gy ez megállt és mintegy igézet alatt, mozdulatlanul mereng e csodaszépségeken, csengő, behízelgő hangján igy szólalt meg : — Szépséges herczegnő, ime, ez az én birodalmam ; s ha többi kérőid eledbe raknák a muló gyönyör, a percznyi kéj, a hatalom és dicsőség összes kincseit : ellenükbe ezzel állok én, olyan javakkal, melyekben mindég föltalálod azt, a mit náluk hiába keressz : a boidogságot. Válaszra azonban hasztalan vár, mert a leány ajkán egyetlen hang se jő ki : De hogy érdeklődését lebilincselé e fönséges látomány : mutatja lázasan pihegő kebele s az a két, áttetsző kristálycsöpp csodálatosan szép szemeiben, melyek ébredező lelkét tükrözik vissza . . . — Herczegnő, te sirsz ? ! . . . — Hagyd el, hisz oly jol esik. Ez nem a bánat, de az öröm könyje, mely szivemet soha nem érzett kéjjel tölti el ... Ez tehát a boldogság ? ! . . . Oh, mily édes . . . milyen szép ! . . . Az agg herczeg, ki távolról követé^ a fiatal párt, határtalan megnyugvással ereszkedik egy mohlepte vén fatörzsre. Ő, ki fiával a Jelennel folyton viszályban élt : mily gazdagon lesz kárpótoiva bájos unokájában, ki szerelmes odaadással simul ifja keblére s egy édes csókban egyesül ajakuk. A szép Jövő a szabad természet ölén, fölbonthatatlan frigyre lépett szeretett ifja : az Örök igazsággal. A kimerült agg Mult elszenderült s ajkán elégült mosolylyal aluszsza hosszú, álmát. S vájjon nem állomkép volt-e már az is, a mit látni vélt? . . . Kövér Ilma. Mentve vagyunk . . . A bankár ur fáradtan jött haza a klubból. Csöngetésére fiatal felesége ugrott az ajtóhoz és gyermekies örömmel borult a nyakába. — No jól van, jól van kis macskám ! — Talán haragszol, vagy rossz kedvű vagy? kellemetlenség ért, vagy mi lelt, szólj ? — Te apróság ! . . . Nem bánt semmi, csak fáradt vagyok. Tudod az a krétai válság . . . Vasszos ezredes ... a papirok . . . ezek tesznek fáradta, idegessé. Nagyon rossz hírek érkeztek ma délután Berlinből s a papirok értékei nagyot estek. Ha éjjelre a helyzet nem javul, ha Kanea elől a görög flotta huszonnégy óra alatt nem vonul el, ugy sokat vesztek, nagyon sokat vesztek Alig várom a reggeli lapokat, mert tudod kis macskám, nagyon sok függ a holnapi lapoktól . . . •— Jól van, jól, hagyjuk a holnapi lapokat. Ne törődjél velük, öregem és ne aggaszszon a krétai válság, meg az a furcsa nevü ezredes, se pedig Kanea Majd elvonul a görög flotta. Jer üljünk az ebédhez. Igy. És a fiatal asszony, a gyerek asszony, aki leányos karcsú testét megsza baditá a kényelmetlen fűzőtől, odaborult a kopasz bankár keblére mégegyszei ug}r, hogy kénytelen volt ölébe venni a kicsikét és akaratlanul is megcsókoltí rózsaszinü állát. — Ah ! ? — kiáltott fel az asszonyka és átugrott a négyszögletű aszta másik oldalára, ahova neki teritettek.