Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri ezredévi naptára az 1898-ös évre. Győr, 1897.

Tapasztalatok. Minden egérül kibúvóján kanmacska álljon őrt! Sajnos, hogy sokan az egérnek kedveznek, ha mindjárt gonoszlelkü kétlábú is. Kenetteljes szavak a galádságnak tetszetős külszint kölcsönöznek. A nők itt legelőször kiáltanak »Éljen«-t. * Egy kis rosszakarai mellett valaki iránta legegyeneslelkübb embert is bal véleményre lehet birni ; utóvégül gondolja magában: »Hisz nem mozog a haraszt szél nélkül.« * Àl'ilsunk csak egyfolytában valami abszurd dolgot, ha mindjárt a legigazságtalanabbat is, ulóvégül sok hivőre akadunk. * A mindennapi imához még ezt az egyet kellene fűzni : »Istenem, óvj meg jó barátaimtól, ellenségeim ellen majd magam védekezem !« * Van olyan, ki az egész világot kizárólag a maga fejős tehenének nézi ; a többi embertársai hadd gebedjenek meg. Pedig az ilyen falánkságnak fájdalmas gyomorgörcs a vége. * Kár folyton-folyvást a titkos, azaz be nem bizonyítható galádságok kanczafarkát járni ; utóvégül az ilyen czirkulusokba is beleüt az Isten nyila. * Nemcsak a szellemre, de a galádságra is kihat már a snobbizmus —, kiválni ebben, az a fődolog ; ha eredményes, a századvég tapsol neki. # — Csak támadj bátran, majd mi szekundálunk! (Kudarcz után.) — Szekundában hagytatok, (dohogva) szép emberek vagytok! Tanulság. Igy jár, a ki csak rosszban töri a fejét. Az Isten nyila nem olyan elnéző mint az egyiptomi halálangyal. * — Ugy Játom, hogy ennek a jó hire a szemeteket szúrja. Bizon az enyimet is. Leakarjátok rázni a nyakatokról ? — Igen ! — Nincs könnyebb mint az, 30 év óta gyakorlom e mesterséget, és még mindig bevált ; itt a reczept : A hova csak mentek, egyegy veszedelmes szócskát ejtsetek róla, mert először a becsületét kell ám tönkre tenni ; (szenteskedő szemforgatással) hanem azért én nem szóltam semmit! én nem adtam semmi tanácsot! én ártatlan vagyok ! — Persze, mint a má siletett czigány purdé; éljen az ártatlan tanácsadói (Csak a kutya ártalmas.)