Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri ezredévi naptára az 1898-ös évre. Győr, 1897.

Búnkban, örömünkben sohasem felejtjük. Most is, hogy feltámadt dicső unokában, Ott leng lobogónkon, büszkén, fennen, bátran . ... Ragyogjon is mindig, mint a nap az égen . . . Éljen Batthyány, Batthyány éljen ! Ahol az a férfi, kiért szivünk dobban, Nem is lehet máskép, a győzelem ott van ! Ádáz küzdelemnek ott örökre vége : A mi szeretetünk az ő erőssége. Kinek távol is mi voltunk gondolatja ; A ki szivét, lelkét im' most nekünk adja. Kinek vágya volt, hogy hozzánk visszatérjen : Éljen Batthány, Batthyány éljen ! A hévvel elmondott költemény nagy hatást tett minden versszak után zajos viszhangkép felhangzott : „Éljen Batthyány !" Az utolsó szónok Lasz Samu volt, ki a következőket mondta : Nagyérdemű Uraim ! Öröm és gyönyörűség szállja meg lelkemet a mai szép napon, midőn e fényes ünnepség keretében üdvözölhetem ő nagyméltóságát Batthyány Lajos grófot ! Üdvözlöm őt, de pohárral a kezemben, szállok az úrhoz, Kautz Gusztáv dr. kir. tanácsoshoz, hogy mint a párt közembere köszöntsem ő nagyságát, a vezért, elnökünket. Bár ismétlésbe esem, hogy ő méltósága a főispán ur interpretálta az ő fényes érdemeit, de e pillanatban ugy látom, hogy egy letűnt szép korszak fényes napja, dereng felettünk. Egy szép koré, melyben a hegedősök dala zengett hazánk virányain. Hetekkel ezelőtt fátyolozva sejtelemszerüleg, de ihlettől megkapatva, azt a hirt hozta Győri Hírlapunk, amott vezérczikkelye hasábjain, hogy kibontjuk lobogónkat és egy fényes történelmi nevet irunk zászlónkra. Kibontottuk a zászlót : vezérünk Kautz dr. a násznagy, a ki a kérő szerepére vállalkozott, a ki bizalmunk és szeretetünk jegyesét, Batthyány Lajos grófot, jegyezte el Győr városával. Ez a fényes, ragyogó és dicső név van zászlónkra irva, ez a név, melyről az Igriczek dala is zengett. E szép korszak feltámadását látom a jelen pillanatban, midőn előttem szóló Zoltán Vilmos barátom megkapóan szép poémája ihleti lelkemet. Az Igriczek a hegedősök dala ez : modern kiadásban. Mert ez a fényes név, melyet násznagyunkkal együtt irtunk lobogónkra, visszanyúlik történelmünk régi ködös eleire egészen az Ős vezérig ; e fényes név első őse Renoldban nyilatkozik és Győrben, Esztergom várkapitányában, aki elsőül viselte a Batthyány-nevet. Szülővármegyém : Vasnak volt főispánja Boldizsár boszniai bán, a ki Mátyástól az igazságostól kapta a család czimerét, őt követik a Batthyány nemzetségből Benedek : II. Ulászló és II. Lajos kincstartója, Ferencz, a tárnokmester és a

r másik Ferencz, az aranysarkantyús vitéz, utánuk a tizenhetedik század derekán Ádám, az első gróf és fia az országbiró, viszont az ő sarja Lajos, Magyarország nádora és a másik fia Károly, a horvát bán, Mária Teréziának teljhatalmú ministere Belgiumban. És előttünk egy fényes név, ideálja a magyar szívnek : Lajos, az ország első felelős ministerelnöke és a dicsőült névnek másik viselője : a követségi attasé,