Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri ezredévi naptára az 1898-ös évre. Győr, 1897.
T. K. ! Nevelésügyünk nagy és komoly feladatok előtt áll. Meg kell értenünk nemzetünket, a változott időviszonyok sürgető követelményeit s munkásságunkat ahhoz irányitanunk, ahol a hiba önmagunkban van, ott nemes hivatásunk tudatában önmagunkon kell kezdeni a javítást. Ügyszeretettel, kölcsönös jogtisztelettel kell haladnunk pályánkon, melynek mindegyikünknél azonos czélja van : a haza reménységéit, a szülők legfeketébb kincseit, növendékeinket vezérelni a földi és földöntúli boldogulás útjára s hazánk dicsőségére és javára. Erdemteljes múltjában ennek az iránynak volt mindig képviselője egyesületünk. De ez irányban a kartársak élénkebb munkásságát, fokozottabb tevékenységét nemcsak kívánatossá, hanem szükségessé is teszik a változott v'szonyok. Munkánkban csatlakozik majd hozzánk a nemzet igaz közvéleménye is s érdeme szerint felkarolja ügyünket, a népnevelés ügyét, mely a nemzet ügye. 11. A Batthyány-bankett Batthyány Lajos gróf képviselőjelöltsége alkalmával adott banketten Kautz Gusztáv dr. kir. tan. a következő felköszöntőt mondta : Sajátságos jellemvonása a Győr városi polgárság képviselőválasztási mozgalmainak az, hogy azokban mindig az érzelmi, a szívbeli mozzanatok preindiálnak, ugy, hogy nálunk nem az elvek alapján a személyiség, hanem a személyiség alapján az elv jut érvényre. Ezzel nem akarom azt állítani, mintha bennünk nem volna meg magukért az elvekért való lelkesedés, de 12 képviselőválasztáson át szerzett tapasztalataim alapján azt már bátran ki merem mondani, hogy városunkban holmi nyakunkra küldött hivatalos jelöltek, bármi nagy legyen hirük, nevük, boldogulni nem tudnak, ellenben az, ki a polgárság szivét is meg tudta nyerni, mindig biztos győzelemre számithat. Levezeti azután érzelmi motívumait azon tiszteletre méltó s pártállás nélkül minden komoly gondolkozó előtt elismerést kivivó magatartásnak, melyet a helybeli függentlenségi párt tanúsított, mikor nem akarta megzavarni a város szivének egyhangú óhaját, s kegyelettel a név és tisztelettel a személy iránt, jelöltet nem állított, ezzel is előmozdítván azt, hogy jelöltünk az egész város általános bizalmát érezze az egyhangúlag nyújtott mandátumban feléje fordulni. Azután kiemeli, hogy minden választópolgár tudja, hogy a nagynevű s méltán tisztelt jelölt a fényes nevéhez kötött várakozásoknak meg fog felelni. Bizonyára a közfelfogás lelkéből beszél, midőn azon forró óhajnak ad kifejezést, hogy az isteni gondviselés nagynevű jelöltünket, Batthyány Lajos grófot városunk és hazánk javára igen sokáig éltesse. Lelkes, szűnni nem akaró éljenzés követte a nemes hévvel elmondott szavakat, s mialatt a czigányzeöftkar tust húzott, mindenki sietett koczintani a felköszöntőkkel és felköszöntővel. Mély csend és feszült figyelem váltotta fel az éljenzajt, midőn felállt Batthyány Lajos gróf s a következőket mondotta : Tisztelt uraim ! Egy mult századi angol utazó, Arthur Joung, irja naplójában, hogy Francziaországban tett utazása alkalmával semmi sem lepte meg annyira, mint a főváros és a vidék közötti külömbség. Párizs már akkor majdnem világvárossá nőtte ki magát, de mintegy egyedül képezte Francziaországot. Körülötte egész nagy birodalomban más nem volt található, mint kis elszegényedett falvak, gyér és csenevész lakosokkal. *
