Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri ezredévi naptára az 1898-ös évre. Győr, 1897.
tipus. Az infanterista életét látjuk itt a maga valójában, ritka megfigyelőtehetséggel ellesve, virtuóz művészettel visszaadva. Fel van a könyvben tüntetve a kaszárnyai és gyakorlótéri élet minden jellemzetes vonása, az egyszerű közlegények, az altisztek, sőt a tisztek beszédmodora, gondolkozásmódja frappáló hűséggel, sokszor találó humorral, szelid szatírával. Középpontja pedig e tarka képnek mindig az Eczet Flóri eredeti, pompásan megrajzolt alakja. Ő mondja el a katonaélet apró, jellemzetes eseményeit, a maga egyszerű, gyakran naiv, de mindig józan eszejárása szerint. A katonaélet apró örömeit, nagy nyomorúságát szebben, hivebben a mi nyelvünkön még senki sem beszélte el, más nyelven is csak a német Hackländer. Híven visszatükrözteti a könyv azt a változást is, melyen a katonának besorozott parasztfiú átesik a kaszárnyába való bevonulásának pillanatától addig az időig, mikor megkapja „szabadságos kis könyvét", s mint „czibil" visszamehet falujába. Katonasora alatt is folyton bántja a rosszul leplezett mélabú, a honvágy, mikor pedig megszabadul a „gyöngyélettől", szinte sajnálja otthagyni s visszakívánkozik a kaszárnyába. Még közvetlenebbé teszi a hatást az a körülmény, hogy az érdekes k,önyv — a tárgynak megfelelően — a kaszárnya és vidékünk népnyelvén van írva. melyet szerzőnk kitűnően ismer s rendkívüli bájjal, megkapó egyszerűséggel kezel, A mű terjedelme 166 oldal, s a csinos kiállításról a „Pannoma"-könyvnyomda gondoskodott. Áll pedig a következő fejezetekből : Előljáró beszédül. A kaszárnyáról és egyebekről. Kezdő betűk. További sor. Manőver. Hazabeszélés. Még valami. A fejezetek mindegyike érdekes, s a ki kezébe vette a könyvet, bizonyára le nem teszi, csak az utolsó betűnél. A minthogy én is orozva lestem, hogy mikor kerül ki könyved egy-egy ive a gépből, s óvatosan, hogy észre ne vedd, vittem haza az előzőkhöz, nagy gyönyörűséggel olvasva munkádat. Tudom, hogy haragszol is rám, a miért meg mertem írni az igazságot legújabb könyvedről, én édes kamerádom a betűk kaszárnyájában ! Zoltán Vilmos. Egy győri írónő könyvéről. — W. Popper : Miniaturen. Novelleten. Dresden. Leipzig u. Wien. E. Piersons Verlag. — Csak kevéssel több ideje egy évnél, hogy a német könyvpiaczon „Altmodische Leute" czim alatt novellakötet jelent meg, mely a német olvasóközönség s a nagy német sajtó osztatlan dicséretét megnyerte. A könyv szerzője csak „W. Popper"-nak nevezte magát, de a beavatottak előtt nem volt titok, hogy e név mögött Popper Vilma, a győri származású és Győrött lakó műveltlelkü, finomtollu írónő rejtőzik, kit szerénysége tart vissza attól, hogy teljes nevét kiirja. Pedig, mint a következés megmutatta, cseppet sem volt foka ^személyével titkolózni. Popper Vilmát könyve, melynek novellái, rajzai nem? t efemer-becsüek, lanem komoly irodalmi munkásság, hivatott tehetség gyümölcsei, 1 ^ fejlett német rodalom legjobb novellistái közé emelte, s ma, egy évvel a könyv megjelenése jtán neve a német irodalomban már épen nem indigena. Pedig ez sokat jelent. \ német irodalom — fejlett voltánál fogva — csak az igazán hivatottakat fogadja be, s a szárnypróbálgatókat világért meg nem tűrné kebelében. Viszont az s igaz, hogy ugyanez az irodalom az igazi tehetséget és komoly munkásságot a egnagyobb erkölcsi és anyagi elismeréssel jutalmazza,
