Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri ezredévi naptára az 1898-ös évre. Győr, 1897.

Hisszük és reméljük, hogy ;j

az orsz. izr. tanitó-egyesíilet által Ledérei Ábrahám nevének megörökítésére szánt „Országos alapítvány" évről évre gyarapítva és művelve örök időkre méltó módon hirdeti a magyar tanitóság legőszintébb tiszteletét és szeretét a hálás utókornak. Budapest. Csukást Fülöp. A „Győrvidéki Tanítóegyesület" müvészestélye. «HT ' [(A „Tanügyi Értesítő" után.) A második ezerév elsSf farsangjának legíényesebbb mulatsága Győrött egyesületünk hangversenye volt.9 mely késő jövőkig élő szép és nagy emlékeket hagyott hátra maga után.^j Ujlaky Géza, Még mintha most is reszketnének affalak a tapsviharok elementáris erejétől, még ott ragyog a gyönyörködés méljtüzü fénye a szemekben és ott leng a lelkesülés piros fátyla az arczokon, még ömlik a hódoló nyilatkozatok önkéntelen árja az est dicsőségének hőseihez, — de ha mindez el is múlik majd, egy eltörölhetlen tükörképet edz bele az emlékezés a lelkekbe s ebből a képből fénykoszoruval övezve elevenül k

; Jászai Marinak és művésztársaságának arczképe előttünk. A külsőségekről talán referálni sem kell. Hogy a Vigadó termei fényben úsztak s a legdíszesebb közönség fizikailag és lelkileg szorongva várta a műsort nyitó első hangok elhangzását, magától értődő dolog. Jászai Mari asszony, a magyar előadó művészetnek egy világ által irigyelt és csodált heroinája lépett az emelvényre elsőnek, éljenzés és tapsvihar köszöntése között. Szávay „Ezer tavasz" czimü költeményét szavalta el oly hatással, melyhez hiába keresnénk analógiát emlékünkben. Az a tengermélyre és csillagmagasra lendülő erő, mely Jászai lelkének és előadói művészetének titka és alapja, valami bámulatos isteni játékban csapongott a költemény tartalmi korlátai között, vitte, ragadta magával a hallgatók kitépett lelkét szédítő magasságokba, majd elringatta a gyöngéd színezések költői virágai közt. Ugy tűnt fel ez u nagy