Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri ezredévi naptára az 1898-ös évre. Győr, 1897.

Az üdvözletek sorrendje. Tisztelt Szerkesztő ur ! Örömmel értesültem arról, hogy az „Izr. Tanügyi értesitö", mint az „Orsz. Izraelita Tanítóegyesület" hivatalos közlönye 1897. január 1-én ünnepi számot ad ki azon alkalomból, hogy Lederer Ábrahám tanügyi iró s nyug. igazgatótanár 70-ik evébe lép. E körülmény kellemes alkalmul szolgál nekem arra, hogy Ledérért mint előttem is ismerős tanügyi írót születési napjának évfordulój n köszöntsem azon óhajtással, hogy még sok éven át legyen hü munkása a magyar tanügynek. Tiszteletettel Wl assies Gyula. * Tekintetes' Szerkesztő ur ! Önök Lederer Ábrahám tanügyi Írónak és nyugalmazott képezdei igazgatónak élete 70-ik évét ünneplik ; és pedig amint olvastam, azért, mivel ő volt az izraelita tanítóegyesületnek megalapítója. Engedjen meg, ha kifogást teszek az ellen, hogy Ledérért csak Önök ünnepeljék, mert Ő az egész magyar tanügynek méltó disze és büszkesége. Mindenesetre szép, hogy ő alapította meg az izraelita tanítóegyesületet ; de én azt tapasztalom, hogy ahol én eddig egy-egy kulturális intézmény fejlesztésénél megfordultam, Ledérért mindig ott találtam az elsők között. 0 valóságos szellemi perpetuum mobile, a ki örökké mozog és mozgat, a ki jár-kel, dolgozik, fárad, lelkesít, a ki 'kO évének terhével mindenütt jelen van, a hol valami jót alkotni kell. Nagy kái^ hogy évei számával testileg ő is gyengül ; de vigasztal bennünket az a tapasztalás, hogy azok a közhasznú intézetek és egyesületek, meiyeknel^jS működik, folyvást erősödnek és virágoznak. Egy ilyen tevékeny és áldásos hatású férfiúnak szivünk mélyéből csak azt kívánhatjuk, hogy az Úristen, hazai kultúránk dicsőségére még sokáig éltesse ! Szives üdvözlettel Zsilinszky Mihály, államtitkár. Emlékezzünk régiekről. A 60-as évek vége felé, a mikor a tanügy munkásai Eötvös bárd lánglelkéből merítették eszméiket, dr. Than egyetemi előadásain feltűnt egy öreg ur, a ki ifjú lelkesedéssel és példás szorgalommal hallgatta a tudós tanárnak az elemző vegytanról való fejtegetéseit. A mikor pedig a chlor-baryumot elemeztük a szük folyosókban berendezett laboratóriumban, a mintaszerű öreg ur még akkor sem maradt el. És kísérleteink közepette, a melyek bizony néha balul ütöttek ki, folytonos kitartásra buzdított. S nem tagadhatni, hogy ennek a lelkesítő szózatnak volt annyi hatása, mint az assistensek beavatkozásának. Ugyanebben az időben a tanár-egylet behatóbban kezdett foglalkozni a tanítás paedagogiai oldalával és mi fiatal tanárjelöltek, tele ambiczióval, megjelentünk a felolvasók asztalánál, hogy a neveléstani ismeretek terjesztésének fontosságát bizonyítgassuk. A kezdet nehézségeinek tudatában korántsem bíztunk a sikerben, ámde arra, hogy a neveléstan áldásos hatását kétségbe vonják épen azok, a kik