Szögyi G. Vilmos: Szögyi Győri naptára az 1897-es évre. Győr, 1896.

a földhöz ragadt napszámosig minden igaz hazafi térdre borulva sóhajt fel a népek sorsát intéző örökkévaló Hatalomhoz : „Népek őre, népek atyja, Áldva néz le a magyarra!" Az ország minden tanintézetében, a tudományok fényes csarnokában éppen ugy, mint a legegyszerűbb népiskolákban, a törvényhatóságok diszes termeiben ugy, mint a legkisebb község nádfedeles házánál, szóval mindenütt, ahol érző sziv és gondolkodó elme lakik, visszapillantanak nemzetünk ezer éves múltjára s a letűnt ezrednek viszontagságaiból mindenütt azt a tanulságot meritik, hogy a magyar nemzetnek mindig volt bizonyos talizmánja, mely a legsúlyosabb válságok között is megóvta és fennállását biztosította. Ez a talizmán : Istenéhez és királyához való hűsége, a lángoló hazaszeretet, szabadságához való ragaszkodás, mások jogainak tiszteletben tartása és a viszonyokhoz való alkalmazkodás. Ezen tulajdonságokat látjuk érvényesülni az őshazából való kiindulás idejétől Csepreghy Endre. kezdve egész napjainkig; ezeknek kifolyása volt a vérszerződés által szentesitett legelső alkotmányos müvelettől kezdve mind az amit Árpád, Szent-István és a többi óriások oly szilárdul megalkottak, s ezeknek köszönhető, hogy •„Annyi balszerencse között, Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem Él nemzet a hazán !" Hogy a letűnt ezredév alatt megállt, azt látjuk s mindenütt hála-zsolozsmákat énekelve ünnepeljük is; de kérdés, hogy amire az őserőtől duzzadó nemzet képe, volt a múltban, képes lesz-e erre az uj nemzedék a jövőben ? ! Vájjon az uj viszonyok, uj átalakulások közepette maradt-e még az utódokban annyi szívósság, hogy az ősök által szerzett s megtartott hazát ujabb ezer éven át is mégtarthassák P ! Az én hazafiúi lelkem azt súgja nekem, hogy ha a hosszú időn át osztályokra széttagolódott nemzet e hazát máig fenntartotta, akkor a „nép" millióival megerősödött s igy egygyé olvasztott nemzet még inkább fenntartandja. Ámde, hogy e reménységünk valósuljon, minden tényezőnek teljes erejéből arra kell törekedni, hogy a magyar társadalmat áthassa ezen mondásnak igazsága, hogy „elvész a nép, mely tudomány nélkül való !"