Szögyi G. Vilmos: Szögyi Győri naptára az 1897-es évre. Győr, 1896.

Erre gróf Károlyi Tibor felszólítására a főrendek, és képviselők az országgyűlés hódolatának kifejezése végett a koronát a budai várlakba kisérték. A várlak elé érkezett a díszbanderium, a főrendek és képviselők lovon és díszkocsik a főpapokkal, zászlósurakkal és a polgármesterrel, a koronátvivő díszkocsi és a koronaörök hintaja. Mikor az egész országgyűlés a fejedelmi nagyteremben volt, és a király és a királyné a trónon elhelyezkedett, Szilágyi Dezső, közéletünk e ragyogó kitűnősége lép elő és hatalmas beszédei mond, mely drága könyeket facsart a király és a királyné szemeiből E magasztos jelenetet az aranyba, bíborba öltözött zászlós urak, főrendek és képviselők könybe borult szemmel nézték. E beszéd legszebb részei : „Az a márvány, amelybe a törvény be lesz vésve, e'málhatik ; de soha ki nem apad a nemzet szivéből az erkölcsi erőnek az a forrása, amelyet e fejedelmi nyilatkozat fakasztott, amelyből a legkésőbb nemzedékek nagy és nehéz napokban is lelkesedést fognak meríteni". „Felkísértük a koronát is e nagy alkalomra, hogy arra rámutatva, tanúbizonyságot tegyünk, hogy az felségedet nemcsak jog szerint illeti meg, hanem fejedelmi erényeinél fogva is, amelyekkel a korszakot betöltötte". „A királynét e nemzetnek soha nem szűnő hálája és kegyelete környezi". „Mint a magyar nemzet politikai egysége, ép oly sérthetetlen a faj- és valláskülömbség nélküli egyenlőség, egyéni és politikai jogok terén és az igazságos, egyenletes részesedés az állami védelemben és az állami gondozás jótéteményeiben". A király korszakot alkotó válaszában a következőket emelte ki : „Merítsük a történelemből azon hasznos tanulságot, hogy ezen ország csak akkor volt erős és virágzó, midőn fiai királyukhoz és vallásukhoz hiven ragaszkodva, egymásközt testvéries egyetértésben éltek, de ellenkezőleg veszélyek környezték akkor, midőn belső viszályok zsibbasztották életerejét". Magasztalta továbbá a nemzet lángoló szabadságszeretetét, melyet államalkotó erőnek mond, és kijelentette, hogy a magyar államegység rendületlen fenntartása szükséges. Szóval tündöklően ütött ki a nemzeti hatalom és nagyság napja és lelkesedést szült mindazok szivében, a kik a szabadságért rajongnak. A magyar nemzet és a magyar király kölcsönös hódoiásának emléke örökké fog élni, vagyis addig, míg a szőke Dana habjain egy honfiszem pihen, magyar lakik a parton s a hazának egy hü fia lészen. Győrmegye ünnepe. Az ezeréves Magyarország megünnepléséből május 11-én vette ki a maga részét Györvármegye törvényhatósági bizottsága a legnagyobb lelkesedéssel és hazafisággal. Magasztos és fenséges ünnep volt ez minden ízében. Ottvolt a vármegyeház termében megyénk majdnem minden kitűnősége s legnagyobbrészt díszmagyarban. A lelkesülés és az igaz hazafiság legbensőbb, a szónoklás legékesebb hangján méltatta Fehér Ipoly pannonhalmi főapát az ezredéves fennálás ünnepét. Goda Béla alispán a legnagyobb figyelem közepette mondta el bevezető szép beszédét. A diszgyűlést megnyitotta Laszberg Rezső gróf főispán s miután rövid, de szép beszédben egy kis visszapillantást vet a múltba, meleg szavakban üdvözölte az egybegyűlt bizottsági tagokat és vendégeket, a mai díszközgyűlést megnyitja és felkéri Fehér Ipoly pannonhalmi fíapátot, törvényhatósági bizottsági tagot,