Szögyi G. Vilmos: Szögyi Győri naptára az 1897-es évre. Győr, 1896.

Otthonom. („Husz esztendő* czimü munkából-. „Könyves Kálmán" magyar írod. és könyvk. részvénytársaság.) Dalolt immár sok mindenről Repedt Öblű kobozom. De keble még várva-várja, Hogy te légy a dallom tárgya : Én legdrágább otthonom. Szobák most már egyen vannak ; Minek is több — ez is sok ; Ez egytől is ma vagy holnap Hű lakóim kidobolnak : Béka, egér és vicsok. Félre tőlem, kiket a sors Mostohája ringatott ; Csak az álljon velem szóba, — A is üljön előbb lóra — Kinek palotát adott. Büszke vagyok ; miért ne lennék ; Hisz van ember nagy számban, Kiváltképen versduduló (Már mint magyar) van egy csomó, Kinek háza hátán van. Máskülönben fedele jó, Csak érzékeny szerfelett, Mert úgy télbe', miként nyárba' Mindjárt pereg könnye árja, Mihelyt lát egy felleget. De nincsen kár, haszon nélkül ; Ez kényelem énnekem : Legalább a holdvilágot, Ha ágyamban verset gyártok, A tetőn át nézhetem. Büszke vagyok, mert ily házat Nem ad másnak a végzet : Mint egy várrom, olyan ódon, Dalra késztet szörnyű módon . . . Az egész egy — költészet. Volt szobája egykor kettő, De az idő sokallta S az egyikre a gaz tetőt Ráboritá, mint szemfödőt Es megrúgta oldalba. Hogy még bírja egy ideig, Be kellene tetéznem, De a nád a réten terem S rétem soha nem volt nekem ... Venni pedig — nincs pénzem. Addig állja, a míg állja, Míg ereje el nem vész S ha összedől az avult fal — Koporsóm is lesz egyúttal . . . Temetésre se kell pénz. Balog István. A számadó. (Husz esztendő czimü munkából : „Könyves Kálmán" magy. irod. és könyvk. részvénytársaság.) Gerendási pipagyújtó csárdába' Megy az ivás, megy a nóta javába ; Gerendási számadónak nagy kedve — Szamara meg kinn búsul a hidegbe. Pipagyujtó csárdabeli szép asszony ! Az asztalra száz üveg bort hozasson ; Száz üveg bort, száz szál gyergyát melléje, Hadd mulasson a számadó kedvére.