Szögyi G. Vilmos: Szögyi Győri naptára az 1897-es évre. Győr, 1896.

béliek rakásra gyűltek ; levonta következtetéseit, koncipiálja müve tervezetét és ez a munka is derékban törött ketté — a halál kiütötte kezéből a tollat. A legutóbbi években az amateur-fotografálásra adta mfgát, ebben is művészeti tökéletességet ért el a festőművész, a rajz professzora. Lefényképezi főreáliskolánkat, az összes termeit és berendezéseit ; albumot állit össze, mely most ezredéves kiállításunkon hirdeti az ő buzgóságát és nemes emlékezetét. Társadalmi téren egyébként a csónakázás sportja köti le figyelmét. Osztozik a győri főreáliskolai Csónakázó Kör szervezésének munkájában és élére áll az ügynek. Ruby a vezetője az ifjúsági csónakázó egyesületnek, mely ez idő szerint egyedül áll az országban. Megszerkesztette az ifjúsági egyesület számára a Csónakázás! Szabályzatot, összeállította a vezényszavakat és megírta a hajószerkezettant. Tanítványai a pozsonyi kerületi tornaversenyen mutatkoztak be először, még pedig szép sikerrel, a nyilvánosság előtt, legutóbb pedig a győri kerü'eti tornaversenyen a szülők s tanférfiak előtt mutatták meg az evező forgatásában való ügyességüket. Már Brassón ismerkedik meg Schmid Mária urhölgygyel, Schmid József postafőtiszt és nyugalmazott posta- és távirófőnök erényekben gazdag leányával s az 1888. év Karácsony havában itt Győrött építi családi tűzhelyét. Az utóbbi években betegeskedni kezdett. Lelkét nyugtalanság fogja el, de azért velünk együtt — bizva-bizik ! A legutolsó szünidőnek felét Hársfalván, másik felét a regényes Brassóban töUi ; ismét visszaérkezik közénk ő is is dolgozó műhelyünkhöz, amelyben dolgozunk egyre s addig fonjuk, fonjuk a fonalat mig az élet rokkája meg nem áll... Október végén már nem birják lábai ; honn kell maradnia. Ismét fölkel, de csak pár napra; betegsége ágyához szegezi, melyből a halál szava szólította ki mult évi november 15-én. A részvét és szeretet szivhez szóló megnyilatkozása közepett temettük el. A nyitott iirnál Jancsó Géza tanártársunk tartotta a gyászbeszédet, mig az ifjúság szónoka Molnár Imre VIII. osztályú tanuló volt. Nehéz nekünk — úgymond Jancsó — a válás búcsúzás attól, kinek a tanügy és társadalom annyit köszönhet, kinek élete szakadatlanul a tudomány és munka között oszlott meg, kinek lelkét a tudomány és munkaszeretet idealismusa hevité. De a halál vészes vihara, mely kioltotta példás életed lángját, sötét felhőivel nem borithatja el a fényt, melylyel emléked iskoláinkban fenmarad. . . Visszaidézzem-e az emlékezet szárnyain fenkölt gondolkozásodat, melylyel az ifjú nemzedék nevelése s tanítása nehéz munkáján csüngtél, a lángoló szeretetet, melylyel tanári hivatásodnak éltél, annak jeles szellemi tehetségedet, minden idődet s erődet, egész életed áidpzád ? S mig ajkaid a tudomány igazságait hirdették kezed művészi ecsetjének vonásai a szép eszményképét örökítek meg. . . Tudtad, jól te ifjúság mestere, hogy a művészet az egész életnek ideális jelleget ad s feltárja a lélek mélyén szunynyadozó gazdag érzelemvilágot . Vázolva boldogult kartársunknak bokros érdemeit, beszédét, mely sok sze ben fakasztott könyet, a következőkép fejezte be Jancsó: . . . Fenkölt szellemed világának fénye, példás életed emléke iskolánk évkönyvének lapjain fenmarad s átfog ragyogni késő éveken, miként a sugár, mely a csillag kialudta után is repül csillagról csillagra a mérhetetlen végtelenségben. És e gondolat felejtbetlen kartársunk, gyászos halálodban is fölemelő. Igen, példás életed emléke kell, hogy maradandó és elévülhetetlen erővel hasson az ifjú nemzedékre. Meg kell tanulnia emlékedből az ifjúságnak, miként kell élni hivatásunknak . . . Emléked fenmaradásának tudatával rebegjük vigasztalásul sírodnál az apostoli szavakat : „Halál, hol van a te diadalod ? Ami a földé volt, csak lesz földdé, lelked, emléked halhatatlan." ihs