Szögyi G. Vilmos: Szögyi Győri naptára az 1897-es évre. Győr, 1896.

meg, hanem mint az ázott ürgék futottak rémülten a szélrózsa minden irányában. A nagy bögö, mint ábrándos gondola, még másnap reggel is ott úszott az árokban, az elmúlt események csalhatatlan corpus deliktije gyanánt. . . Hősünk, midőn keserves tapasztalatok után hazatért, asztalán egy sürgöny hevert, melynél fogva haldokló nagybátyjához kellett utaznia tüstént. Ez a körülmény s a lázas sietség, melylyel utrakészült kiszorítottak emlékéből mindent, még a „budget" rendezését is. A vasúton jutott eszébe, de már akkor késő volt . . . A czigányprimás reggel hatszoros számlával állított be hozzá, mily nagy volt azonban meglepetése, midőn egyszerest sem kapott, s kárpótlásul azt a hirt vette, hogy a „tensur" bizonytalan időre elutazott. Mi lesz most már? Hogyan mennek haza? Miből lesz früstök ? De hát nem azért volt ö czigány, hogy leleményessége cserbe hagyja. Elmegy a kisasszony papájához, feltárja a helyzetet, s megkéri a muzsikaszó árát, hátha megadja ? . . . S ugy tett. A vén huszár nagyot rántott párszor ősz hajuszán, szigorú tekintete villámokká gyúlt, de — kifizette a czigányt, mely körülmény éppen nem alterálta ö kelmét abban, hogy midőn Károly megküldte neki posta fordultával a pénzét, azt is zsebre vágja . . . * A nagybácsi meghalt, tekintélyes vagyona most már hősünk birtoka . . . Semmi gát többé . . . A „nacht muzik" ha pórul végződött is, de pompásan folyt le s igy biztosan hatott. Szóval minden rendén van már, csak a vizit s aztán a lánykérés még hátra . . . A legújabb szabású frakkot vette magára, s amint nagy uraknál sikk, a névjegyét küldte be először. Az inas helyett maga a nagyságos ur jött oly gyorsan, amint köszvényes lábai csak birták . . . Ami aztán történt — mai napig sem tud róla végkép számot adni, csak arra emlékszik, hogy a karját mintha vaskapocsba szorították vón s olyan gyorsasággal „továbbittatott" kifelé, mint egy villamosvasút ... A kapu alatt Doge, a neifundlandi ugylátszik hamarább megértvén a helyzetet mint ö, a legújabb szabású frakk egyik szárnyát emlékül szabta le magának s igy kellett haza lejtenie déli tizenkét órakor. . . . Arabella kisasszony most egy huszártiszt jegyese, Károly barátunk pedig odább állott B . . . bői . . . Makayné Nagy Erzsike. Sugarak. Egy-két aranyos sugarat szeretnék kölcsön kérni a naptól, bearanyozandó velők ezeket a sorokat is, meg a küszöbön levő ünnepeket is. De hát a kölcsönkérés delikát dolog, akár földi embertől kérjünk is valamit, akár valamely égi hatalmasságtól. Tartok tőle, hogy a Nap őnagysága is tartózkodó a kölcsönök dolgában ; azért nem is bátorkodom legalázatosabb kérvényemet e tárgyban nála benyújtani. Ha tehát e sorok színtelenek, az ünnepek sujártalanok lesznek, — ne tessék azt nekem hibául felróni. Akárhányszor tapasztalhatjuk, hogy az eredmény nem felel meg az igyekezetnek, az igyekezet azonban túlszárnyalja az eredményt. Hát ez csak igy van . . .