Szögyi G. Vilmos: Szögyi Győri naptára az 1897-es évre. Győr, 1896.

mire oda ért, minden fürdőszoba (kabin) el volt foglalva és bizony elkésett. Majd kárpótolja magát gondola, egy kártyapartieval a kávéházban vagy kaszinóban. Ebéd után csakugyan elballagott hősünk a kávéházba, a kártyaszinek fantáziájával, a játék ingerének, no meg tán a lehető nyereség kellemes előérzetével. Körülnézett, hol találhatna helyet és partnereket (társakat) játszani, de bizony savanyu ábrázattal vette észre, hogy minden asztal le van foglalva játékosokkal és ö bizony elkésett. Alighogy kibiczelni tudott szegény. Haza érvén, napjai egyhangúan unalmasan teltek, tehát egyszer csak szívesen és vidáman indultak el a Renée család meghívása következtében az estélyre, melyet a vidék szine java felkeresett volt. Hősünk Renée kisasszonyról kezdett ábrándozni és ha nem is igen csapta neki a szelet, de mégis tőle lehetőleg kicsípett. A társaság az ő együgyű mozduP. F. Adél. latain, tudákos de szellemnélküli beszédein mulatott legjobban nevettek rajta és ő velük nevetett. „No József, ha kicsíptünk, be is csipjünk, monda egy víg patvarista : Éljen a Csipke Jóska. (Csipke Józsi volt hősünk csufneve). Józsi elvörösült mint a főtt rák, de néma maradt, mint a hal, mig a társaság egy része borízű hangon jót nevetett a felköszöntönek. Hogy azonban a boröblögetés még nagyobb mérveket ne öltsön, jelet adtak a négyesre. József is résztveendő a tánczban, egyik nőtől a másikhoz sietett, hogy a négyesre fölkérje, de mindenütt későn érkezett, és igy e táncznál ülnie, illetve állnia kellett. Egyszerre csak neki durálta magát, és hazafelé indult. Az uton jutott eszébe hogy a patvaristának azt kellett volna mondani, akár berúg, akár kirúg, csak csacsi nagy ló rug, és sok egyébb szellemességet. Ilyeneket kellett volna mondania. Későn jutott eszébe. Nekem gyakran vannak jó gondolataim és eszméim, mondogatá magában, de mindig későn jutnak eszembe. Egyébként fel fogok én még tűnni. Bene k. a. kezét kiérdemlem magamnak. Hogy szép, biz én se vagyok csúnya, hogy gazdag, nekem meg van nemességem — uczczu vesd el magad. Felcsapok Írónak. Ép akkor fogták el Savanyu Józsit a hires bakonyi zsiványt a halápi erdőben. Leült, megírta az elfogatási históriát, de mire elvégezte, elolvasta nem tetszett neki — dicséret Ízlésének — összetépte a papirost és újra kezdte. Mire nagy