Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1896-os évre. Győr, 1895.
— Az ethikus a po'ilik'iban abban külömbözik a partembertől, hogy semminemű programmra nem esküszik, ö úgyszólván a pártok között áll és a jót innen is onnan is veszi, ahol éppen találja. — A hevesvérű pártember idővel idegbeteg lesz (neurotikus), bevezetés nélkül beszél, kiabál, jön, megy, disztukál, szóval kutya van a kertjében ; egy odavetett erélyes frázisra vidatánczot jár, feje forogni kezd, türelmét végkép elveszti, nem őrizheti többé ellen a karjait, lábait, ideáit, össze-vissza kiabál, csapkodja a padot, mint a kis gyerek, végül egy pofleves is elcsattan anélkül, hogy szántszándékkal tette volna. Teste módjára szelleme is konvulzióba esik. — Ily rákfenén csak a jó népiskola segíthet. A népiskola akkor jó, mikor a tanítója művelt és jó. Az oly tanítóra, kinek mindig csak a szája tele, feje pedig üres, szépen ráillik e német strófa : Was er gelernt, ist eine Handvoll, Was er nicht gelernt, ein Land voll, Aber was er wähnt zu wissen, Hat mich zum Staunen hingerissen. — Krisztus ethikus volt a szó teljes értelmében : mint a vele egy iskolából kikerültek ő is mindig tanította az igazság kultuszát, továbbá az igazságosságot és a soha kivételt nem tevő emberszeretetet. — Hogy a tanitó nevelés és oktatás dolgában Krisztustól és az ó-szövetségtöl el ne távolodhassék, szóval és példával hasson ugy növendékei, mint felebarátai gondolkodása, érzése, érzelme és cselekvésére. — A nevelés egyengesse és nemesítse a különféle családokból kikerült csemetéket. — Emberiségre való nevelés legyen napirenden. — Semmitse műveljünk egyoldalulag. Művészet, tudomány, eszthetika, szóval az ethika mindenki számára legyen megközelíthető. — Életszükséglete legyen mindenkinek, hogy a fönti értelemben nemesbüljön! — Minden fennkölt gondolkozású embert, igy Mózest, Konficziust, Buddhát, Krisztust stb. idealistának híresztelték el, pedig nem akartak elérni egyebet, mint hogy az anyag netartsa rabságban a szellemet. — Eszmény és anyag szépen összetérhet egymással ; miként a lélek és a test, elválaszthatatlan a természetben. Ki arra adja a fejét, hogy az egyiknek vagy a másiknak rovására az eszményit az any gitól elválaszsza, az beteges dolgot kezdeményez, az megbontja a természet szép harmóniáját. — Külön-külön tehát egyik sem jogosult, épugy mint az ideái- és reálpolitika, hanem csak e kettőnek koalicziója. Ezt vegyék lelkükre a nép vezérei a pártoskodás alkalmával, ha igazi hazafiakul akarnak érvényesülni. Amint a fenyvek alól ugy 1 / 2 12-re hazatért, nagy meglepetés érte. Először is örömét lelte az útját ülő kis családi idylben. Apa, anya arczát boldog mosoly derítette föl, az anya ölében fekvő piczikének szemei tele voltak a délelőtti kellemes világosággal. Arcza üde, s piros ajkai szinte nedvesek voltak még a tápláló tejtől. Aztán fölugrott az elasztikus sógorka és bemutatta őt a jelenvolt négy személyből álló diszes társaságnak, u. m. Neudert Clemens nyug. cs. és kir. főszámtanácsos, ennek neje Antónia és leánya Clementinnek, továbbá Federsell Ningens kéményseprőmesternek. Ez utóbbi majd 90 éve?, az egész környék eleven krónikása; aki valamit meg akart tudni, annak ö bő felvilágosítást nyújtott. E jártassága révén barátom is gyakori látogatója lett. Neudert Clemens magas termetű, izmo3 testalkatú, még most is, habár már a 60-as éveket taposa, merész fejtartásu, jócskán őszülő, rövidre nyirt hajú és szépen gondozott hosszú bajszú férfiú. Magatartása, mint minden katonaviselt emberé, fesztelen. Szép arczárói még most is nemesség és hajthatatlan jellem, kék
