Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1896-os évre. Győr, 1895.

Bálanya. Mért nem nősül ön doktor ur? Hát nem vágyódik szerencsés házasságra ? Dohtor. Oh igen, hanem a szerencsés házasságokban, miket én ismerek, a nők már férjhez mentek. Asszony. A kutyának ma nincs kedve az ételhez. Férj. Biztosan le akarja böjtölni az érte fizetett kutyaadót. Szerkesztő. Ön munkatársa akar lenni lapunknak ? Micsoda tendencziákat követ ön tulajdonképpen ? Ujságiró. Küzdök a szabadságért, jogért, világosságért, élelemért és szállásért ! * Szabó (a főnökéhez). Jött egy vevő, a 30 írttal jelzett kabátért 18 frtot ígér Főnök. A szemtelenjét ! Adja csak oda neki. •* Ur (a közvetítőnél). Hiszi-e, hogy az általa ajánlt kisasszonynyal boldog lehetnek ? Közvetítő. Oh igen, hisien már más urakat is boldogított. A könyörülő. Ön biztosan szerencsétlen, talán segíthetek rajta, ha kiönti előttem a szivét. Egy kövön ülő részeg. Kö—öszö -nöm, brua — már kiöntöttem. Te újra megnősültél ? És kit vettél el ? A mostani feleségemet. Városi (a falusi vendéghez). Hozott Isten, öregem, hogyan van feleséged ? Falusi. Nem tudora. Városi. Hogyhogy ? Falusi. Már 11 éve hogy nem láttam! Városi. Ah, — tán összevesztetek ? Falusi. Semmi áron ! Városi. S mért nem laktok többé együtt ? I

ainsi. Mert lehetetlen ! Városi. És mért lehetetlen ? Falhsi. Mert már régen meghalt. Egy szenvedélyes levélmárka-gyüjtö sokáig azon gondolkodott, mi módon szerezhetne leghamarabb sok márkát. Végre öt nyelven azt hirdette, hogy „költemények kerestetnek", mely hirdetésre a világ minden tájáról egy hét alatt összesen 50,000 levélmárkát kapott. * Vendég. Pinczér, hozzon nekem egy beefsteaket, de jó nagyot, mert rosszul látok ! Ez az ur már sok könyet segített szárítani. Miáltal? Már husz év óta zsebkendőkkel kereskedik. * Mit búsulsz P Tégy ugy mint én, barátom. Lám, tavai alig volt pár fillérem, és most annyi az adósságom, mint egy törzstiszté.