Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1896-os évre. Győr, 1895.

totta az óklasszikai és a modern nyelveket, vázolta a talmudban való páratlan jársasságát, irodalmi működését, szerénységét és szivének nagy nemességét. Jelemzi táradhatatlanságát, hogy közel negyven éves korában szerezte meg a doktori czimet, akkor mikor már a prágai egyetemen évekkel azelőtt befejezte nyelvészeti, jogtudományi, bölcseleti, matematikai, csillagászati tanulmányait. A megboldogult 1856 —1887-ig, tehát 31 évig volt a győri zsidó hitközség rabbija. A szép beszédet — mely sok szemben fakasztott könyet — és a Szántó főkántor és az énekkar által előadott gyászdalok mély hatással voltak a gyászoló család és a hitközség tagjaira. DR. RANSCHBURG .SALAMON. FISCHER SÁNDOR. — 1829-1895 — Fischer Sándor, a közszeretet- és köztiszteletnek Örvendő Fischer-család érdemes tagja, Fischer Sándor dr. megyei főjegyző édesatyja meghalt. Ez érdemekben dús, eredményes élet kialvása fölött most nemcsak a gyászszal sújtott család kesereg, hanem közelebbről érinti az vármegyénk és városunk közéletét is, mely veterán bár, de féfikora delén hasznosan működött munkását gyászolja az elhunytban. Fischer Sándor 1829. november 17-én született régi, előkelő családból. A Fischerek már a XVII. században nagy szerepet játszottak Győrvármegye történetében s Fischer Sándor ősei nemességet is kaptak kiváló érdemeik elismeréséül. Sándor, a széptehetségü ifjú Pozsonyba került, hogy tanulmányait itt végezze. Tizennyolcz éves volt, mikor kitört az 1848-ik évi forradalom, s a haza hivó szózata öt is arra birta, hogy tanulmányait abbanhagyván, a szeretett, az imádott haza védelmére fegyvert fogjon. Beállt a nemzetőrségbe s Perczel Mór tábornok vezérlete alatt a III. huszárezredben résztvett a ráczok elleni ütközetekben. A hadjárat alatt két izben megsebesült. Először egy pika szúrást kapott, de az edzett, életerős ifjú két napig sebesülten is megülte a lovat, mignem a hires szent-tamási csatában Kacs falu mellett egy ellenséges ágyúgolyó elvitte lába sarkát. A súlyosan sebesültet felvitték Pestre, hol lábát háromszor kellett amputálni. Fölgyógyulása után — miközben az annyira dicsőséges emlékezetű hadjárat