Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1896-os évre. Győr, 1895.

iktatott lelkész tiszteletére társasebéd volt. Az asztalfőn a beiktatott lelkész, mellette Czike Lajos esperes és Laszberg Rudolf gráf ült. Az első felköszöntöt Czike Lajos esperes mondotta a királyra, melyet az asztaltársaság állva hallgatott meg. Szalacsy Lajos dr, a Rábaszabályozó társ. igazgatója a beiktatott lelkészre mondott szép felköszöntöt, kívánva, hogy mindazt megtalálja hivei között, a mit megtalálni óhajt. Dalotli Ödön szintén Szabó Zsigmondra mondott felköszöntöt, mint a hívek megbízottja. Szabó Zsigmond az uj lelkész szép szavakkal emlékezik meg arról a kellemes hatásról, melyet reá a hitközség tagjainak előzékeny és bátorító fogadása gyakoiolt. Poharát a megye és város minden rangú és felekezetű polgárára emeli, ki a szabad gondolkodás utján öntudatosan halad előre. Főként azonban a főispánra, ki ezek élén áll. Laszberg Rudolf gróf az uj lelkészt éltette, kiben nemcsak az egyház, de a város is derék, hasznavehető polgárt nyert. Felköszöntőt mondottak még: Czike Lajos esperes a presbitériumra, Hauzer György az esperesre, Czike Lajos a főispánra, Antal Gábor Karsay Sándor ág. ev. püspökre, Izsó Vince az uj lelkészre. Biográfiák. (Először a fővárosból) ïî:eTr©3i Sisciii-bs ©á,^r£d3aé« [Háber Samutól) (az Egyenlőségből.) Bischitzék nemesítéséről beszélek, annak a névnek viselőiéről, kiket társadalmi rangban a többi halandoktól „hevesi" előnévvel megkülönböztetendőnek ösmert föl a királyi kegyelem ; de a kik régtől fogva önmaguk emelkedtek ki a mindennapi emberek sorából. Nem fényben, pompában tették ezt, hanem szivükkel, cselekedeteikkel. Gyönge mécsünk pisla világa végig nem vetheti sugárit egy életen, mely a jótettek, nemes cselekedetek finom mozaikja, mely ezrek és tízezrek élő és porladó szivében, családok boldogságában, egyesek exisztencziájában van szertetagolva és összefüggő mása c?ak egy szív miniatűr képéből volna kihüvelyézhetö. Az igazsághoz híven elmondhatjuk, hogy itt a nő adott érdemes férjének nevet és fényt; viszont a férj volt az ki a boldog családi élettel módot nyújtott nejének, hogy az a boldogságot segítse megszerezni azoknak is, kiknél ez idegen. Bischitz Dávid magában is érdemes volt a királyi kegyre, egyéniségénél, szívj óságánál, hazafias és közhasznú tevékenységénél, de annál fogva is, hogv Magyarország szegényei egyik, talán legtöbb irgalmat gyakorló őrangyalának gondtalan életet biztosithatott, hogy szive impulzusainak követését lehetővé tette. Hisz a nö magában véve, helyzeténél és jogállásánál fogva, több-kevesebb számjegy, melynek értékét csak az elébe kerülő pozitív értékjegy, a férj, adja meg. A család feje, mely most a királyi elösmerésben részesült, Sárbogárdon született 18ll-ben: neje, született Fischer, 1G évvel később ingott bölcsőjében. A férj, már nem ifjan, de résztvett a szabadságharczban, mint a nemzetőrség tagja. A ozorai fegyverletétel után ott az emlékezetes helyen megtelepedett és mint nagybérlő gazdálkodással foglalkozott, abból a földből merítvén életerőit, melyhez a hazaszeretet fűzte. Előzőleg ipati és kereskedelmi téren szerzett érdemeket és mint egy azóta megszűnt budai malom igazgatósági tagja és egy nagy kereskedő czég főnöke, a legjobb hangzású nevét szerezte. Soha sem tartozott a szereplést kereső emberek közé. A boldog családi életnek és a zajtalan, közhasznú munka-