Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1896-os évre. Győr, 1895.

s volt első elnökének Strasser Józsefnek üdvözletét, aki a távolból 100 koronát csatolt a gratuláció mellé, épp igy Weidman Adolf keresk. tanácsos, keresk. és iparkamaránk alelnöke, aki épp Bécsben tartózkodva, onnan gratulált táviratilag és tett le 100 koronát a nyomor enyhítésére. S sorban követték egymást adományaikkal a győri »Szent Egylet, a győri Izr. Nőegylet, a jótékonyság gyakorlásában testvérekül. Táviratozott a harmadik volt elnök Murányi dr. budapesti ügyvéd is. Friedmann Henrik az egyesületnek buzgó ellenőre mondotta a toasztok legritkábbját, mely igazán köztetszéssel fogadtatott, mert a számok megdöntbetlen bizonyítékával igazolta, hogy ez a szerény, csöndben munkáló egyesület pusztán a tagjai jótékonyságából, humanisztikus czéljaira 25 év alatt 45,620 frt 62 krt költekezett. Adler Manó, a Szent Egylet elnöke a testvéregyesület nevében üdvözli az egylet elnökét Tauber Károlyt, aki azután köztetszéssel és viharos tapssal fogadott, liberális szellemtől át hatott beszédet tartott, melyet — helyszűke miatt — sajnos csak kivonatilag adhatunk. — Egy régi klasszikus közmondás mondja: » Concordia parvae res crescuntdiscordia maximae dilabuntur.« Az összetartás büvereje alatt a csirádzó eszmék is nagyszerű ténynyé válhatnak, mig a visszavonás pártoskodás átoktelt pusztításai a'att a legmagasztosabb intézmények is foszlányokban vesznek el. Az emberiség története nem egyéb, mint az eszmék körüli titáni harcz és legjobbjaink hol TAUBER KAROLY ügyvéd, győzve, hol legyőzetve luirczaikban jelzik kulturtörvényh. biz. tag. fejlődésünk állomásait. Bármily szent, magasztos és népboldogító legyen egy eszme, mely a kiválók agyában megfogamzik, ezek magukra hagyatva, azt soha sem fogják érvényesíthetni. És bármily vakmerő és pokoli legyen a merénylet, mit egyesek az összesség ellen terveznek, támogatás nélkül ármányaik csak puszta kísérletek fognak maradni. Ezen axiómák igazsága, habár igen-igen picziny körben, egyletünkben is érvényesült. Nemeskeblü férfiak felhívták az emberbarátok figyelmét szegénysorsú embertársaink azon nyomoraira, mely megbetegedés esetében reájok és családjukra súlyosbodik. E felhívás eleinte csak egy kis csoport, de később mindig nagyobb és nagyobb körben talált visszhangra olyannyira, hogy ma már — miként hallottuk — azon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy jóltevőink támogatásait és vendégeinknek rokonszenvét, beteg embertársaink sikeres gyógyítása, az özvegyek megkönnyebbült sóhajtásai és az árvák felszárított könnyeivel köszönhetjük meg. Ha az egyetértés és összetartás nemes tudatában ily szük körben voltunk képesek annyi jót tehetni, látva az eredményt, mennyivel csábítóbb, hogy a mai materialisztikus korszakban éppen mi magyarok, —• kik fajrokon és barát nélkül, de környezve ellenségektől — önmagunkra hagyatva vagyunk, a concordia szent zászlója alatt tömörüljünk. — — — — — — — — És mert mindnyájan e hazát szeretjük, mert mindnyájan annak nagyságát óhajtjuk, azért emelem a concordia, az összetartás sz nt eszméjére poharamat, ez lelkesítsen, ez erősítsen, ez fűzzön bennünket egymáshoz is, igy vállvetve a haza boldogsága a mienk is lesz. Éljen a haza!* Tauber szónoklata után egymást érté v a sikerűit toasztok. Pfeiffer Fülöp